Tegnap anyáztam "egy" sort a különböző maffiával összekapcsolódó csili-vili ruhákkal kapcsolatban. Két kapcsolatam egy mondatban, eh, mindegy. Tegnap anyáztam "egy" sort a különböző maffiával összepárosított ( megerőszakolt) csili-vili ruhákkal kapcsolatban. Na, így valamivel jobb. Mint írtam, ez motivált arra, hogy elindítsak egy sorozatot, kizárólag korszakalkotó, a szervezett bűnözést feldolgozó filmről. Hogy mi a korszakalkotó, azt nem a Cinematrix vagy egyéb filmkritikai magazin dönti el, hanem én. Épp ezért, ma a Casinoról lesz szó.

Sokak szerint az egyik legrosszabb Scorsese rendezés, de a fenti mondatom, hogy én döntöm el, mi korszakalkotó, nos, itt is érvényes. Joe Pesci és Robert De Niro a Nagymenőkben már hatalmasat alkotott ( a Bronxi mesében is bár játszottak együtt, de ugye, azt nem neveznénk egy hosszú együttlétnek), itt szintén főszerepet kapnak. Nézzetek trailert:

 
Mire ezeket leírtam, arra jöttem rá, kurva nehéz egy filmről beszélni. Az ember azzal szembesül, hogy vagy jeleneteket idézne fel a filmből (ami ugye eléggé elvezet), vagy magát a történetet írná le. Ami szintén máshová vezet. Hát, filmkritikus sem leszek, az már biztos.

Ritka, hogy azt mondom egy filmre, szinkronosan nézzük meg, de ez esetben nagyon jól sikerült. Utálom, ha ugyanazt a szinkonhangot hallom a főgonosztól, a jehova hittérítőtől vagy valamilyen csodából kifolyólag ( vagy inkább a forgatókönyvírő baromságából) a beszélni kezdő aranyhörcsögtől. Ráadásul ami ez esetben szinesíti, hogy egy olyan filmről van szó, amiben kurva csúnyán beszélnek a szereplők. A picsába. Angolul ugye, a fuck elég unalmas tud lenni folyamatosan. Hogy bassza meg. Nem ám magyarul. Ha a káromkodás fejlettségéből le lehetne mérni országok kultúrális hatását, azt hiszem, erősen az élen végezénk. Ha az ember meghall egy liverpooli munkást káromkodni avagy egy walesi parasztembert, nem hiszem, hogy különbséget tudna tenni. De ha egy pesti polgár/ nógrádi paraszt ilyen térű kommunnikációját hallaná az ember, akkor nagy valószínűséggel képes lenne lokalizálni őtet'. Nézzétek csak:

Merem remélni, nem én vagyok az egyetlen, aki gyűlöli a romantikus szálat a hasonló filmekben. Értem én, hogy gőzgép, hogy apa mellé anyát is el kell vinni moziba, és akkor a serónsztónnal mégis csak el lehet adni, de bazmeg, legalább ne nyújtsák el. Itt azonban sokszor ez történt. Szerencsére gondos emberek feltalálták a 10 másodperccel történő tovább léptetést, így ezzel túltehetjük magunkat ezen a bosszantó dolgon. Serónsztónból ennyi bőven elég. Ha csak ez sem sok. Szerintem de. Ezt leszámítva a film szinte összes többi része kötelező. A végén pedig, a leszámoláskor, a tökéletes élvezhetőség jegyében, aki csak megteheti, fogjon egy baseball ütőt a kezébe, ( FIGYELEM, SPOILER) de vigyázzon, hogy Nicky megbüntetésekor ne nagyon hadonásszon vele, mert leütheti a monitort. Iiiiiiiiiiisteni ééééérzés. Akinek van ideje, kedve, nézze meg a film utolsó 10 percét, magyar szinkronnal. Nem kell megköszönni.

Igen, ez az a rész, amitől ha meghallom a House of rising sunt, nem a The Animals vagy Jimmy Hendrix jut eszembe.

( A sorozatban továbbiakban a Bronxi mese, Scarface, Donnie Brasco, Keresztapa trilógia, Volt egyszer egy vadnyugat, A vér kötelez, Nagymenők várható. Meg ami még eszembe jut.)

A bejegyzés trackback címe:

https://osztgyunamigyun.blog.hu/api/trackback/id/tr8151512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.