Nos, elérkeztünk a fesztivál s élményeskedésem végéhez! Tömören összefoglalom mi történt az utolsó nap s a hazaút során, már amennyi eszembe jut, mert biz már halványodnak az emlékek. Húztam, halasztottam a végszót, de öreg ember nem gyorsvonat...

Szokásához híven, óramű pontossággal, fél 9kor szakadt nyakunkba a reggel. Sátorból kivergődve, nejlonszatyrokkal a lábamon vonszoltam maga a kerti csaphoz, miközben hűvös, eső utáni szellő és a felhőkkel takart nap halovány sugarai nyaldosták libabőröm. A kellemetlen hidegvizes procedúra után nekiálltunk kiteregetni elázott Göncz gönceink. Mezinél volt egy adag spárga, ami a tehénistálló mögé került kifeszítésre, erre került a nagyja, a sátor tetejére az apraja. Ekkorra már eltakarodtak a fellegek s újra forróság kezdte elárasztani a vidéket.

Ideje volt benézni a fesztivál területére, szuvenyírért. Felkötöttem kendőmet, cipőt húztam a szatyrokra és felcsatoltam övtáskámat, alsógatyás derekamra. Szakáll alig tudta visszatartani könnyeit, annyira röhögött. Kisebb séta következett, s Gyapjúval az oldalamon pikk-pakk el is értük a bazársort. Szaki közben meglátogatta kihelyezett "mobil barátait". Tavaly még olcsók voltak a DVD-k, ezért meg is támadtam a kihelyezett audio-video standot, ám örömöm hamarost alábbhagyott, mikor kézbevettem a katalógust. A választék minimális volt, s még az árak sem tükrözték a valóságot, elképzeléseim pedig teljesen felülmúlták. Elvetve tehát az 5.1-es házi koncertélmény gondolatát átbattyogtunk a pólósokhoz, ahol egy Annihilator-os darabbal gazdagítottam kollekciómat. Visszatérve a restihez jómagam is elintéztem ügyes-bajos dolgaim, míg Gyapjú visszatért a táborba egy gyors lepakolás erejére, majd sietett is vissza, mert időközben már két sörrel döglöttem a bakterház árnyékában.

Miután lehűtöttük magunkat belülről, érkezett Szakáll s Mezi, így négyen vágtunk neki a reggeliző körútnak. Célként a kis ABC-t jelöltük meg. A polcokhoz érve gyomrunk kordulásait egy-egy hatfontos tarack dörgéséhez lehetett hasonlítani. Ha már utolsó nap, ne spóroljunk. Péksüti, májkrém, szalonnakrém, konzervhal, kenyér, üdítő alkották pompázatos reggelink, melyet a lakótelep egyik panelszörnyetegének lépcsőjén fogyaszottunk el nagy élvezettel, közben megterveztük a további programot. Amint a kőlépcső sugározta hideg átszivárgott alsógatyánkon is (az én esetemben nem volt nehéz dolga), továbbáltunk.

Visszatérve vidám, részeg cseheinkhez előkaptuk a maradék otthonról hozott elemózsiánkat, megebédeltünk, sert csapoltunk, vígadoztunk. Rögtön ezután megnéztük kiteregetett rongyaink állapotát. Mivel több mint kielégítőnek találtam a szárazsági fokot, felöltöztem,(a nejlonhulladékot zokni váltotta fel), a szükségtelen szennyes pedig a zsinórról és a sátor tetejéről a sátor belsejébe helyeztetett.

Percekkel később ismét a restiben ücsörögtünk, iszogattunk, csocsóztunk, etettük a zenegépet. Fél 6-kor a útnak erdetünk, hogy kényelmesen elérjük a 6-kor kezdő GOTTHARD műsorát. Időközben sajnos elkezdett beborulni az ég, s a szél is feltámadt. A banda kemény, feszes kezdés után átváltott számomra kissé túl langyivá, de a színpadi show ott volt a szeren. Az énekes pattogott, pörgette a mikrofonálványt, szaladgált, a gitárosok is megmozgatták mindenük. Társaságunk egyhangúlag megszavazta a fesztivál legjobbjainak őket(egyébként Mezi egyik kedvenc zenekara), kivéve Legolast és engem. Mi kicsit húztuk a szánkat, de hát nem érthetünk mindenben egyet. Utolsó szám alatt elkezdett haloványan esni az eső, ezért úgy döntöttünk bemenekülünk a restibe. Előző nap még poén volt Amon Amarth-on szarrá ázni, de azért jóból is megárt a sok, főleg hogy tudatában voltunk a másnap reggeli indulásnak, valamint felmérve a ruhaszárítási körülményeket igencsak halovány eredményt kaptunk. Szóval irány a kocsma!

Hamarosan zuhogni kezdett odakünn, az összes párát beszorítva a zsúfolt helységekbe. Le kellett kapni pólóinkat, hogy ne haljunk bele az amúgy is izzasztó csocsómeccsekbe. Fogyott a sör (sőt a Kozel elfogyott, a cigiavtomat is kimerült), verejtékeztek a testek, röpködtek a gólok. Az időjárás felborította a programtervünket, ki kellett hagynunk a SONATA ARCTICA-t, a WITHIN TEMPTATION-re meg alapból nem voltunk kíváncsiak. 2-3 órával később útitársaink is betévedtek törzshelyünkre, s beszálltak a játékba is. Mikor elfogyott az összes 5 Kč-ás érménk, kiültünk dumálni. Szakáll és Gyapjú pedig benézett DIE APOKALYPTISCHEN REITER-re.

Hajnal 2-kor fejeztük be mindennemű kocsmai tevékenységünk, tudván, nyakunkon a reggel és a pakolás. Hálózsákunk felé vánszorogván kiáltásokra lettünk figyelmesek, melyek a kissé ittas Szakálltól és Gyapjútól származtak. Ha már kirándulok, muszáj szuvenírt szednem, így egy "DOHÁNYZÁSRA KIJELÖLT HELY" feliratú táblával a hónom alatt baktattam. Szakáll a koncert alatt egy leszakadt kartámlájú, összecsukható székkel lett gazdagabb. Hamar felismertük benne a gépfegyvert, ezt Szaki demonstrálta is extra hanghatásokkal és a Predator című kultuszfilmből vett idézetekkel. Belebotlottunk még egy út szélén diszkréten vizelő Meďer-be, s gyorsan kihasználva a pityókás esti hangulatot, összeugrottunk néhány csoportfotóra. Az udvarban mindenki kipróbálta a széket, legörgettünk torkunkon 1-2 sört, majd a párnák közé vetettük magunkat.

Ezen az estén igazából senki sem tudott aludni, már csak azért sem mert igencsak horkoltam (a többiek állítása szerint). Reggel 7kor keltünk. Az idő siralmas volt. Borongós, szomorú, csepergett az eső. Gyorsan összepakoltunk, és elkezdtük nagy menetelésünk a találkozási pont felé. Útbaejtettük a pékséget reggeliért, és az Albert-et vízért, csokiért, sörért. Időben megérkeztünk, berakodtunk az utánfutóba, helyet foglaltunk. Negyed 11 környékén kigördült a busz a Ruolf Jelínek likőrgyár parkolójából.

Az út eseménytelenül telt. Párszor megálltunk nyújtózni, valaki szendergett útközben, valaki az elsuhanó tájat szemlélte. Közben valamelyik lányzó berakta az Avantasia 3órás borzadványát. Koncerten lehet jó volt, de nekem így sikerült megutálnom. A kiscsaj a helyén, ültében tombolt, csápolt, énekelt. Sikerült magam felhúzni hamar. Hátul zsörtölődtem, szülőztem, le akartam csapni, Szakáll meg röhögött. Aztán elaludt. Már Komárom fele jártunk amikor végre beraktak egy kis Ensiferumot.

Komárom itthoni felét magunk mögött hagyva megálltunk az első benzinkútnál. Itt kedves kávészerető kollégáimmal rászabadultunk a kutasnőre, hogy "keziccsókolom, presszót, most!". Felért egy orgazmussal, amíg cseppenként elszopogattuk az ízletes, sűrű, krémes, zavaros, már-már fekete aranyat. Annyira szar volt odakinn az a lötty, hogy az előző műveletet gyorsan meg kellett ismételni. Délután 4-re két espresso okozta erekcióval gazdagabban ültünk vissza a buszra és robogtunk tovább. Egész úton csepergett az eső, de Budapest szélétől belecseppentünk a közepébe. Az Etele téren nem tudtunk kiszállni, úgy zuhogott. 10 perc múltán kicsit csillapodott, ekkor gyorsan felnyaláboltuk pakkunkat, érzékeny búcsút vettünk egymástól és szétszéledtünk a szélrózsa legalább 3 irányába!

Tömören, ilyen volt ez a kis kiruccanás. Aki kedvet kapott hozzá, és jönne esetleg jövőre, az ne fogja vissza magát! Köszönöm a szíves figyelmet!

A bejegyzés trackback címe:

https://osztgyunamigyun.blog.hu/api/trackback/id/tr3633628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csavargo 77 2008.08.26. 17:25:54

Ez jó kis sárban pancsis, sörös, metálos móka lehetett.Bár azért én nem fogok csatlakozni jövőre(sem) valószínűleg.Valahogy nem jövök ki a csehekkel.Maradok én a szívemhez kedves magyar motoblues és rock mellett.Ámbár horvátországban a Kiskőszegi (Batina) motorostalálkozón hallottam a Divlje Jagode-t (vad eper/szamóca) zenélni és az tetszett.Talán mert kb egy az egyben AC/DC csak horvátul:)...
l,,l

MuellR · http://cartoonheroes.blog.hu 2008.08.26. 18:15:07

Én sem vagyok oda a csehekért, de a lakótársaink akkora alkoholisták, hogy lehetetlen őket nem szeretni:D Hamegmá moto blues, akkor "Magyarország, motorország, vedelek mint a gép...":P