Van egy jópár éves szokás nálunk a baráti társaságban. December 24-én elkezdjük tervezni, elmegyünk éjféli misére. Kikészítjük rá a viszkit, pálinkát, meg ami van. De aztán, annyira féljük az Úr házát, hogy messzire elkerüljük. Gyónni sem ártana (14éves koromban gyóntam utoljára), de mire végeznénk mi, egyesével, meglicselne a várakozás miatt a többi hivő. Elég legyen annyi, a tervünk posztszocialista, még egyszer nem valósult meg, de a következő öt éves tervben össze fog jönni.

A hagyomány második fele, lemegyünk törzskocsmába 25-én, és hát, közösen töltjük a Karácsonyt. Iszunk. Kitalálhatjátok mennyit, ha a poszt címe "Karácsony másnapja". Elég legyen annyi, napra pontosan nyolc hónap után először sikerült hánynom. Tavaly például hajnali káromkor danoltuk az Ich bin Anton aus Tirol című Dj Ötzi remeket. Az idei sláger a Macska-Jaj és Máté Péter volt. Hiába, a végére sírva mulat a magyar.

Nektek milyen karácsonyi hagyományok vannak? Osszátok meg velünk a kommentek közt.

A bejegyzés trackback címe:

https://osztgyunamigyun.blog.hu/api/trackback/id/tr53842643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MuellR · http://cartoonheroes.blog.hu 2008.12.26. 15:12:06

Nem félem senkinek sem az Istenét, de két éve barátom rávett, hogy menjünk el éjféli misére. A mise abból állt, hogy mindenki hozott egy üveg bort, a templom előtt találkoztunk, aztán tovább álltunk. Az összegyűjtött mannát egy padon fogyasztottul el "Boldog Karácsonyt" és "Pap leszek az kurvaisten" csuklások közepette. Tavaly már a szentesti főzés alatt is megemeltem a véralkoholszintem, nagyanyám meg a vérnyomásom, és az apám által félig leszakított fiókkal mezítelen lábamra sodortam az összes jénai edényt, ezzel okozva egy három centis vágást jobb nagylábujjamra. Aztán még tovább ittam és míg anyukám hátam megett televíziózott, én hátra-hátrafordulva csak annyit tudtam kinyögni: "Fú bazmeg. Ez a Penelopé Krúz deranda." Ez már lehet 25-volt, egybefolynak a napok, meg a napi 1 karton kétdecis import Stella Artois + Calvados + Rum + ami jött. Idén az első józan karácsonyom azzal tettem emlékezetessé, hogy hagymaszeléstől könnyes szemeim elhomályosították tekintetem, és sikerült lefejelnem az ablak sarkát. Jövőre sztem véletlenül seppukut követek el a filézőkéssel. Kitudja. No további boldog Karácsonyt mindenkinek. Élvezzétek ki ezt a maradék napot!