... avagy miért adja fel az ember oly hamar az elveit.
A poszt megszületéséhez a mostani hétvégém vezetett, amit majd megpróbálok szavakba önteni, amint elégendő mennyiségű emléket gyűjtöttem be. Szóval senki ne várjon nagy durranást. Most dolgoznak a restaurációmon. És különben is, én már öreg vagyok az ilyenekhez.

Nálam okosabbak korábban azt mondták: az elv, olyan mint a fing. Az ember tartja, ameddig csak bírja.
Igaz, ezt hallottam közepes párra is, pókerben, de mi most maradjunk az első megállapításnál. Sok okosságot mondtak már korábban is, és beigazolódott mind, de legalábbis a többsége. Aki okosságoat akar olvasni, az itt álljon meg, mert nem fog a sorok közt találni. Jobban jár a google-el. Vagy mással. Nehogy már én mondjam meg neki.

Tegye mindenki őszintén a kezét  szívére. Gyakorlottabbak fordítva. Hányszor, de hányszor esett meg veletek, hogy ti csak egy áááááás váááááány vizz-et(by Hofi) akartatok meginni, esetleg, és maximum egy sört, mert az előző este az valami káosz volt, és érzitek, legalább egy pihenő napot kell tartonotok, mert hát, Isten is rákényszerült a hetedik napon, akkor mi, kis földi halandók, akiket saját képmására...
Majd beütött a krach, ami még a New Yorki tőzsde azon bizonyos 1929-es összeomlásánál is rémisztőbb. Belevisznek téged minden rosszba.

Te, akivel megesik mindez, tudod nagyon jól, hogy valami összeesküvés része vagy. Hallod a másnap irányodba érkező gúnyos faricskákat, könnyű katit táncbavinni, ha ő is akarja. De nem. Te tudod, hogy nem ilyen egyszerű ez. Csak az okát nem ismered. És ekkor, kirajzolódik magad előtt: egy olcsó, 20 Ft-os ribanc vagy, akinek nincsenek elvei. Az erkölcsi tartást is csak olyan kontextusban ismered, hogy tartsd még magadban, míg kiérsz, ne a szőnyegre, bazmeg. Akkor legalább takarítsd fel.

Persze, ennek a kurvaságnak több szintje van. Nem mész sehová, mert pihenned kellene. Nem eszel x idő után, mert az rossz, 'mkay? Előbb megtanulod a maradék 400 oldalt, és csak azután mész meginni egy sört, hiába van még öt napod arra a kurva vizsgára. Na és persze, a klasszikus, fent említett, nem iszol, mert előző este berúgtál.
Ezzel csak a gond, hogy mind olyan dolgokról van szó, amiket szeretünk. Empirikus megfigyelés: spenótfőzelékkel kapcsolatban nem kurvulsz ám el, "jaj anyukám, én eddig azt mondtam, nem eszek spenótot, de most, hogy ennyire mondod, megeszek vagy négy tányérral ő belőle, de azon nyomban".

Ennyire hiányzik az önkontroll? Vagy be kell látnunk, hogy utolsó mocskos függők vagyunk? Én ezen utóbbit elvetem. Szerintem az a függő, bármilyen téren, akinek ez a tevékenysége hátráltatja mindennapos dolgai végrehajtásában. Ebből adódóan kihúzhatjuk. Önkontroll. Pedig régen annyira jó volt. Amikor az embernek nem volt pénze, nem merültek fel ilyen gondok. Ugorjunk el ide, és csináljuk ezt azt. Áh, mennék meg minden, de nincs kreditem. Majd máskor. Most? Hmmm, öt perc és találkozunk. Sic transit gloria mundi.
Szóval Béláim, ti, akik hasonló átokkal vagytok sújtva, reménykedjünk, hogy megszületett már az a tudós ember/ próféta, aki tudja a mi bajunkra  az ellenszert, és megszabadít ettől az állapottól. Mert kurvának lenni rossz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.