Arra jöttem rá, blogot írni nehéz. Főleg ha az ember írásaival szemben elvárásokat is támasztanak. Ez nem olyan, mint a munka, hogy a megszokott ütemben teljesítesz. Nem- nem, Béláim. Mindig jobbat, és azt is jobban. Kinek hiányzik ez, hogy a főnök megtudja, mire is vagyunk igazán képesek. Brrr. Még dolgoztatna... Kapitalisták, pfej.

A legnehezebb, témát találni. Aktualitásról mindenki tud írni. Magyarország megverte Olaszországot? Minden erről szól. Jön a gaz fenevad Magyar Gárda? Minden erről szól. Az Index kiküldött két bloggernek... Igen, minden erről szól. De ha valaki nem akar ebbe belecsöppeni, akkor nincs egyszerű dolga. Hogy bassza meg.

Itt bizony többet kell várni egy jó ötletre, mint egy üres piros7-re szerda délután. Iskola időben. A Moszkva téren.

Ma minden kreativitást mellőzök, leginkább Quimbytől az Unom jellemez. Szar dolog a közömbösség, na. Régen kérdezték tőlem, hogy tudom-e, mi a különbség az apátia és a tudatlanság közt. Akkor is azt mondtam, hogy nem, de leszarom. Most meg főleg. Pedig jön a globális felmelegedés, az elidengedés, a Magyar Gárda, és az Index is beperel.... Csupa rossz.

De mi ne búslakodjunk. Éppen ezért (mert ma nem vagyok kreatív), összeválogattam néhány írást a címben nevezett úriemberről. Holnap majd jobb leszek. De tényleg. Tolerancia- ahogy az egyszeri kormányszóvivő mondaná a holocaust- emléknapon. Akkor jöjjön ő, aki furfangosabb, mint James Bong, no meg az ő viccei történetei:

Stirlitz berúgta az ajtót, majd lábujjhegyen odaosont az újságot
olvasó Müllerhez.

Holló- gondolja Stirlitz.
Anyád- gondolja a varjú.

Stirlitz és Müller sétálnak az utcán kézenfogva.
- Müller! - gondolja Stirlitz.
- Stirlitz! - gondolja Müller.
- Aha! - gondolja a KGB.
- Müller, Müller! - gondolja Hitler.
- Stirlitz? Müller? - gondolja a CIA.
- Homokosok! - gondolja a virágárus néni.

Ha erre fel a térdeteket csapkodjátok, olvassatok tovább. Az, hogy a röhögéstől, dühtől, mindegy.
Stirlitz megy a folyosón, egyszercsak szembetalálkozik önmagával.
- Stirlitz - gondolja Stirlitz.
- Stirlitz - gondolja a tükör.

- Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitűnően autót vezetni? - kérdezte Müller.
- A Vörös Hadseregben - válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.

Minden év február 23-án (a Vörös Hadsereg napján) Stirlitz harmonikával járta Berlin utcáit és tereit, közben kozák dalokat énekelt. Nem is sejtette, hogy ezekben a napokban milyen közel állt a lebukáshoz.

Bormann hajnali három órakor durva dörömbölésre ébredt. Amikor ajtót nyitott, egy vattakabátba öltözött idegen férfit látott, sílécekkel a lábán, ejtőernyővel a hátán.
- AZ ELEFÁNTOK ÉSZAKRA MENNEK!!! - mondta az idegen nyomatékosan, erős orosz akcentussal.
- Az elefántok elmennek a francba! - mondta bosszúsan Bormann. - Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!

Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.
- Úgy látszik, lebuktam - gondolja Stirlitz. - Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.

A háború vége. A Reichstagban mindenki magába roskadt. Hitler kétségbeesetten bolyong az épületben, de rá se hederít senki. Belép Stirlitz dolgozószobájába. Stirlitz felugrik:
- Heil, Hitler!
Hitler fáradtan:
- Legalább te ne szórakozz velem, Makszimics!

A tavasz utolsó pillanata...
- Letartóztatom - gondolta Müller.
- Lelövöm - gondolta Stirlitz.
- Csütörtök - gondolta a pisztoly.

13:56 perc. Stirlitz bemegy egy ajtón, felmegy egy lépcsőn, bemegy egy újabb ajtón. Egy ajtóval szemben áll. Résnyire nyitja, fény szűrődik ki.
- Megtudták - gondolja Stirlitz. Azzal lemegy sétálni az utcára.
14:03 perc. Stirlitz visszamegy az előző ajtóhoz. Még mindig fény szivárog belőle. Stirlitz nem bírja idegekkel és főbe lövi magát.
Stirlitzet másnap halva találták a résnyire nyitott hűtőszekrény előtt.

16:35 perc: Stirlitz kilépett a Gestapo épületéből.
- Daszvidanyja! - vetette oda az őrnek. Stirlitz rögtön tudta, hogy hibázott.

Stirlitz belépett Müller dolgozószobájába, s meglátta a padlón élettelenül heverő Müllert.
- Megmérgezte magát - gondolta Stirlitz, miközben kezével végigsimította a Müller hátából kiálló balta nyelét...

Strilitz megitatta a macskát benzinnel, az ment 5 lépést és összeesett.
Biztosan kifogyott a benzin - gondolta Stirlitz.

Stirlitz megy az utcán. Fehérbe és feketébe öltözött nők jönnek vele szembe.
- Apácák - gondolja Stirlitz.
- Strilitz - gondolják az apácák.

Hmmm - gondolja Stirlitz.
Stirlitz - gondolja Hmmm.

Megy Stirlitz éjjel az utcán. Egyszer csak meglát két fénylő pontot.
- Kamion - mondja Stirlitz
- A kurva anyád - mondja a bagoly.

- A csirke átment az úton - gondolta Stirlitz.
- Csak akart - gondolta a kamionos.

Az autót vezető Stirlitz meglátta az út mellett stoppoló Müllert. Gonoszul elvigyorodott, majd elhajtott mellette. 3 perc múlva ismét észrevette, amint Müller kétségbeesetten stoppol az út mentén. Ez még háromszor megismétlődött. Stirlitz gyanút fogott. A tizenötödik alkalom után fény gyúlt az agyában:
- Aha, ez körforgalom! - gondolta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.