Még tegnap terveztem, hogy posztot írok a Drog pokla című filmművészeti alkotásrólről, de nem akartam Jake La Motta stílusában posztolni. Akik ismernek azok tudják rólam, hogy sziciliai maffia fétisiszta vagyok, akik rendszeres olvasói a blognak pedig minimum sejtik. Ezek után egy ilyen ajánlóra ne indult volna be a nyálelválasztásom:

Leon (Stephen Dorff) és Bobby (Brad Renfro) testvérek, az 1950-es évek brooklyni feltörekvő olasz maffiájának ifjú tagjai. Miután bátyjuk kábítószer túladagolás áldozatává válik, elhatározzák, hogy a fennhatóságuk alatt álló körzetben kíméletlen harcot folytatnak a drog ellen. Ezzel kihívják maguk ellen a sorsot. A rivális banda, a Viperák beépülnek közéjük és ellentétet próbálnak szítani a testvérek között. Vágy, drogok, őrület és leszámolás New York utcáin az ötvenes évek legforróbb nyarán..

Ehhez képest megnéztem életem első igazán zskategóriás maffia filmjét, amivel csak Christopher Moltisani Bárdja vetekszik, pedig az tényleg csak fikció. Nem viccelek, még az Al Capone bandájánál is szarabb... Pedig abból is mit ki nem lehetett volna hozni...

A fenti leírás és a film között körülbelül annyi igaz, hogy New Yorkban játszóik és olaszok. Ja és Drugs are bad. De hogy maffia? Bazmeg, kis Galeryk harcolnak egymással, majd jön a portás és mindenkit hazazavar. Csak a portás szerepét a helyi wise guy játsza, de azt is totál röhelyesen. Egyrészt, ha már nagymenőt faragunk a filmhez, ne Fritzy nevet adjunk neki, a kurvaéletbe is. Végig a visítás kerülgetett, mert egy macska jutott eszembe róla. Tudom, hülye asszociáció, de akkor is a betépett macskára gondoltam a nevéről. A nevetséges játékról ne is beszéljünk. Úgy nézett ki benne, mint egy tejfölös szájú suhanc, akitől maximum az alsóbb osztályos gyerekek félnek, mert mindig elveszi az uzsonnát.

De nem ez volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy valami olyan mocskos undorító módon lopták a Bronxi mesét, hogy minimum vendettát kellene hirdetni. A Bronxi mese szent és sérthetetlen. C, Sonny, Lorenzo, a legfaszább maffia film a Keresztapa után. Erre egy ilyen szarszemétszar leutánozza. És nem csak a karakterek megformálásában. A faszt. Hogy kezdődik a Bronxi mese? A kis C elmeséli a környéket, ki kicsoda, közben szól az I Wonder why, életépek, miegymás... Nézzétek csak:

És hogy kezdődik ez a fospumpa?

De soroljam a további problémákat. A sztori körülbelül annyira izgalmas, mint egy Izland-Szváziföld foci meccs. Annyira sablonos az egész, mintha egy Dél-Amerikai szappanoperát néztem volna. És nem csak azért, mert ezerszer láttam a Bronxi mesét, és biztosra vettem, hogy hasonlóan fognak megtörténni a dolgok. De tényleg, az a kép jelenik meg előttem, amikor ovikban megkapják a gyerekek a sablonokat, azokat körberajzolják és ott a napocska. Milyen ügyes kisfiú ez a Dönci, mondja anyuka dagadó mejjel'. Scott Kalvertre is biztosan büszke az a jó kurva édesanyja, hogy ilyen ajándékkal lepte meg Anyák napjára.

Amiben megerősített a film, hogy Drea De Matteo tényleg bűn ronda. Nem csak Adriana La Cervaként volt gyomorforgatóan csúf, az '50es évekbe bújtatott környezetben is. Ja igen, nem is mondtam. Mert mi emeli egy maffia film "hitelét"? Ha olyan alakok játszanak benne, akik más sikeres maffia filmekben benne voltak. Így hemzsegnek a Sopranosban már megölt alakok. Na jó, a hemzsegnek túlzás. Pussy Bonpensiero mint pap... Ne röhögtessetek. Aztán volt jó pár olyan fickó, akiknek annyi jutott, hogy kinyirják őket, itt statisztált. Na mindegy, ez az egyetlen, amibe tényleg nem akarok belekötni, mert értelmetlen. Ez csak vicces.

Na jó, nem húzom tovább a szót, ha jót akartok, ne nézzétek meg soha ezt a filmet, még ha a legjobb barátotok is említi. Köpjétek nyugodtan szemen.

Végezetül pedig, hogy mitől fos ez, és mitől istenkirály a Bronxi mese? Come together:

 

Remember me!

A bejegyzés trackback címe:

https://osztgyunamigyun.blog.hu/api/trackback/id/tr81648265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása