Mink itten nem szeressük errefelé a pandákat, ha ártanak, ha nem, viszont annál jobban szeressük a performanszokat. Feltéve, ha nem abból áll, hogy leköpünk, lehugyozunk, lehányunk mindenkit. Az ilyeneket csak annyira, mint a pandákat. Felmerül a kérdés, persze jogosan, hogy miért is áll itt ez az értelmetlen bevezető. Szerűség. Mert bizony az agyam már nem fog, de holnap megint csak vizsga, és kell a babonaposzt. Napok óta krumplit tanulok sütni. Azt. 

No kérem tisztelettel. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy David Collins és egy Shane Dundas nevű férfiember, akik az Umbilical Brothers nevű formációban manifesztálódtak, és különböző pantonim előadásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. Meg hangefektekkel. Voltak ők már a legnagyobb, leghíresebb amerikai tóksókban, tán' a Budapest Tv is lassan elhívja a párost. Összeválogattam pár királyos jelenetet tőlük, cserébe 10től bárhol is vagytok, harsogjátok, hogy HAJRÁ LÓGÓS POLITOLÓGUSOK! Köszönöm.

Először is, fürdőszobai jelenetek:

Mindenféle vegyes+ reputáció:

Mikrofon téma:

És végül, és utoljára, az én kedvencem:

Kezicsókolom'

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.