Holnap, mikor felkel a nap, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám , magamra kapom gönczeim s nagy levegővétel után elindulok a hőn szeretett épületbe, hogy lerójam tartozásom a poltanszék felé. Remélem rám mosolyog minden, aminek ilyenkor kell, és totális győzelmet aratok a vizsgaidőszak rémei fölött. Ez az utolsó. Akármi lesz. Májusig kis lazulás.

Politikait kommunikálok 10től, akkor fog a poszt is élesedni és mázlista bajtársaim akkor ébrednek, vagy fordulnak a másik oldalukra, miközben meztelen nőkről/férfiakról álmodva csorgatják nyálukat a párnájukra s fújnak-eresztenek szivárványos takonybuborékot álmos orrlikaik. Valójában nem is nőkről/férfiakról álmodnak, hanem egy jelszóról. Egy kiáltásról, ami összetart, egységbe forraszt. A jelszó mint kürt harsan. Hangos, erőteljes. Pillanatra kinyílnak a szemek a koponyában visszhangzó, orkánná erősödő HAJRÁ LÓGÓS POLITOLÓGUSOK ordításra, majd visszacsukódnak és az elcsituló zaj helyét újra betölti az édes álom.

Akkor most politikai kommunikáljunk együtt is!

Nagy Imre utolsó rádióbeszéde:

Adolf:

Jóska:

Ez is régen volt már....mint a gonosz birodalma:

És végül de nem utolsósorban:

És mégeccer! HAJRÁ LÓGÓS POLITOLÓGUSOK!!!!

Peat-nek meg a fas füle érjen bokáig!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.