A mostani poszt rendhagyó diszkriminatív volta miatt, remélem a kormánypártok nem fognak tiltakozni ez ellen, és nem szólítanak fel senkit azonnali elhatárolódásra nemzetközi sajtótájékoztató keretében. Diszkriminatív, mert pusztán ismerőseimnek szól az alábbi felhívás: ha valaki péntekenként 13 órakor szeretne ingyen moziba jönni, és az alábbi filmeket nézi:

1984, 451 Fahrenheit, Mechanikus narancs, Brazil, Szárnyas fejvadász, THX 1138, The Wall (Pink Floyd), Ghost in the Shell, O-bi,O-ba- A civilizáció vége, Zöld Szója, Solaris (1972-es), Meteo, Banánhéjkeringő, Emelet, Szexmisszió;

majd ezt követően a filmek által felvetett problémákól szóló beszélgetésben résztvenni ( kritikusok, jövőkutatók, társadalomtudósok, rendezők részvételével), jelezze irányomba.

Mint látható a címekből, olyan filmekről van szó, amelyek lehetsges, vagy egykor lehetségesnek tartott negatív utópiákat dolgoznak  fel.

A tegnapi zeneajánlóban meglovagoltam a klasszikus techno vonalat, így ma maradunk a klasszikus dolgoknál, igaz jó pár évtizedet csúszunk. Elvégre nem lehet mindig hülyeségket írni, kell egy kis zene is. Ma két igazi ikon zenéiből válogattam, bár az egyik úriember jelentős dominanciára tett szert.

 22.50- Viccas: Miért piros az a ház?
 22.50- Viccas: Nem tudom, miért ne?
 22.51- Bányapeat: Veled mi van?

Erről először az jutott eszembe, hogy veszek egy kaszát a legközelebbi gazdaboltban és felkeresem a szerzőket... Aztán csak szimplán meghaltam a röhögéstől.

A napokban megkapta a zene a magáét, volt is dárenbész, rockabilly, jazz, ska, meg talán más is, elég rossz a rövid távú memóriám, visszanézni a bejegyzéseket pedig túl egyszerű. Közleg Mayday, és ha már nem megyek rá, akkor legalább egy posztot szenteljek rá. Így most olyat kaptok, hogy megemlegetitek, mint egyszeri Munkáspárt szavazó Kádár csontjainak elrablását. Csupa klasszikus, gyönyörű darab. Kedvcsinálónak elárulom, amint találok remek hard coret, annak is szentelünk posztot:)

Végre, végre, végre. Bár eltelt a nyár, a pihenés ideje, de végre folytatódik a Hősök. Legalábbis Amerikában. Sokat vártunk rá, de megadatott. Ma lesz a második évad első része, reméljük annyira fasza lesz, mint az előző. Étvágygerjesztőnek addig is nézzetek Zeroest.

Mivel is kezdhetnénk a hétfő reggelt, mint egy kis zenei válogatással. A hétfő a világ legrosszabb találmánya, falhoz kellett volna állítani azt, aki kitalálta őtet. De azt mondom, zavarjuk össze a világot, és mosolyogjunk, csak azért is. Aki munkahelyen van, az is hangosítsa fel a hangszórót, és a videó elindításakor ordítsa torka szakadtából: jóóóóóóóóóóóóóóó regggggggggelt ................. !!!!!!!!!!! ............. helyére a tartozkodási helyét behelyetesítendő. Azt hiszem, kétségtelen, hogy a Mystery Gang dallamaira jobb kedve lesz az egyszeri embernek.

Bogyókáim, egy kedves ismerősöm nemsoká megnyitja exkluzív pókertermét, amelyben a 20-as, 30as évek Amerikájának hangulatát idézik fel. Maffia, jazz. Az aranykorszak. Mi kell ennél több? Higyjétek el nekem pacsira, semmi.

Ennek apropójából freerollt rendeznek, amelyre az itt látható e-mail címen lehet regisztrálni: bugsypoker@gmail.com

A klub egyenlőre nem hivatalos honlapját addig is itt látogathatjátok, információkkal, képekkel: Bugsy Siegel Poker Club
A későbbiekben a honlapon online poker indítását is tervezik for fun, szóval egy ilyen ötletes tervezést támogatni kell:)

Értékes tárgynyeremények, és mindezért csak regisztrálni kell. Meg persze nyerni. Aki elég affinitást érez, az jelentkezzen.

Szívem egyik nagy fájdalma, többek közt, hogy Kuba már nem a régi. Két ország van ezen a Planétán, ahová mindenképpen el akarok menni, az egyik Kuba, a másik Szicilia. Tudom, hogy Szicilia nevű ország nincs, de én együttérzek velük, és én sem tartom Olaszország részének azt a szigetet.

Most, hogy Castro nem a régi, halála után valószínűleg ismét jönnek a jenkik, akik a sok pénzzel, befektetéssel megváltoztatják a sziget igazi valóját, a régi autókat és mindent, ami Kubát Kubává teszi. Félek, hogy örökre elveszti azt, ami oly vonzóvá teszi. Másik nagy fájdalmam, hogy egyre kevesebben élnek Kuba nagy terroristái közül ( Bushnak a, azt), és már a büdös életben nem hallgathatom meg élőben a teljes Buena Vista Social Clubot. Még koncerteznek, de Ibrahim Ferrer  és Ruben Gonzales nélkül nem a régi. Akárhányszor azt mondja Oláh Ombre, hogy mennyire jó volt a koncert a Szigeten, szívlapáttal orrnyergen sznám legszívesebben, oly fájó pontot érint. Mennyi élet szeretet van ezekben az öregekben, vidámság, pajkosság, még egy olyan nehéz élet után is, amiben nekik volt részük. Megdöbbentő. Mi pedig sírunk Kádár miatt....

Ha már élőben nem is, de legalább így hallgathatjuk a BVSC-t. Nem összekeverendő a magyar sportklubbal.

Maradva az előző vonulatnál, csak minimálisan térünk le a lenini útról. Járt utat. Járatlanért.
Amikor válogattam a zenéket, volt egy kínzó érzésem, hogy valami kimaradt. Ami igaz is, hiszen annyi klasszikus zene van (Mozarton és társain kívül is), hogy lehetetlen egy bejegyzésbe annyit válogatni (bár talán nem lenne rossz egy rekord nagyságú zene ajánlót összeállítani), hogy az tökéletesen kimerítő legyen. És akkor beugrott, hogy mi hiányzik. Igen. Anima. Hogy ez miért nem jutott korábban eszembe. De szerencsénkre TeCsöved szolgálatat nekünkt azt is, ráadásul majdhogynem a legjobbakat. Csupa régi ismerős, danolós, táncolós. Bár a Tekerd meg és táncold hiánya szívbe markoló. Épp ezért bizony mondom néktek, tekerjetek. Le pár kilométert a biciglivel.
A lényeg, hogy istenkirályság zenék, na.