Ma blogolhatnékom van.Talán mert kurvára unom magam a munkában.Igen,minden bizonnyal.Nem,most nem úgy fejezem be a mondatot,mint azt elvárná mindenki ennek hallatán.Szombat este.Amikor igazán szükséges az alcímben szereplő trió.Hmm,a pop és pálinka meglesz.Már csak pina kell.Valami jó kis házibuli,mint annó a fényes 90es években,amikor szocializációnk csúcsratört.

Amikor az osztályfőnököt rá kellett venni,hogy had tartsunk osztálybulit,legalább kilencig.Mindenki vitt sütit,üditőt.Hmm,azok a fenséges idők.Padok összepakolva,terem feldíszítve.Már csak valahogy a más osztálybeli fiúkat kell lerázni.És amint ez is megvan,felcsendül az első muzsika,csak úgy,próbaként,hogy aztán a nagy sikerre való tekintettel még vagy tízszer leadja a "DJ":

A nyolcadik alkalommal már mindenkinek fáj a nyaka,alig bírja mozdítani,de kit érdekel,maxiumom hétfőn nem megyünk "isibe",mert a "doktornéni" kiír.Hurrá.Csak a leckét ne hozza át senki,mert akkor meg kell csinálni. Aztán éles váltás:

Majd ha kellőképpen izgatott mindenki,elhalványodik a világítás,hangerőt picit felemel,reménykedés,hogy az osztályfőnök nem szól,és kimegy sétálni,majd felcsendül az első lassú szám,amit a biztonság kedvéért hétszer egymás után lejátszanak.Persze párt cserélni szigorúan tilos:

Miután minden csoda három napig tart,ebben a korban jó esetben három percig,persze ahhoz sok mindennek kell történni,váltás következik:

Majd amikor a buli vége következik,mindenki szépen néz,és ígéri,hogy bizony minden leckét megcsinál,és természetesen bemegy hétfőn,de még had legyen egy fél óra hosszabbítás.A konszenzus eredménye az utolsó szám:

Eh,de rég is volt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.