Tegnap délután, reflektálva Doctor írására, a magam szemszögéből akartam beszélni a semmiről. Amit végül kitöröltem, mert elszólított az kötelesség, szocializálódnom kellett városunk neves vendéglátóipari egységében. Arról merengtem volna el, hogy csak egy lightos estét akarok, mert a péntek az eléggé másként sikerült, mint ahogy terveztem, és félő, ismételten elkurvulok. Megijedvén attól, hogy kimondom a Gonosz nevét, megjelenik, végül a törlés mellett döntöttem. Hiba volt. Ha csak rágondolunk a Gonoszra, ő felüti fejét, gaz csábítóként, és egy üveg viszki, egy üveg abszint, egy üveg abszint ízesítésű vodka, valamint az ember legjobb barátai (nem, nem kutyákra gondolok) formájában manifesztálódik. Ez vezetett el oda, hogy ma képtelen vagyok bármiről is írni, mert abból nem sülne ki semmi jó.

Holnap egész napos kertyparty (így,fonetikusan kiejtve), ezért részemről valószínűleg ismét nem lesz bejegyzés. De keddtől, belevágunk a lecsóba ( mondjuk kell nekem ilyenről írni a mostani állapotomban, lecsó, pff, tojással...), érik egy újabb anyázás az egészségügyől, az ember azon természetéről, ami őt a legnagyobb kurvává teszi az iparban, szóval lesz itt reszkessetek habossütemények.

Addig is, áldás békesség Béláim

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.