Vannak, amikor az emberek félszavakból is megértik egymást. Így jártam tegnap WiZZaRD-al, amikor csak ennyit mondott: forget about it. Most is hasonló a helyzet. Több emberrel sikerült beszélnem, ami nagy dolog, hiszen nemrég keltem fel, és hát, szombat reggel lévén, erős késztetést érzek a már megszokott joghurt-kifli kombóra.

Lényeg ami a lényeg, a helyi arcok csak ennyit kérdeztek: utcabál? És ekkor tudtam az elkerülhetetlent. Úgy járok, mint minden évben. A sorsot nem lehet elkerülni, akármennyire is próbálták sokan. Belehaltak. Akik még nem, azok belefognak. Ezt garantálom.

Szóval ma részemről ( és itt feltételezem, szerzőtársaim részéről szintúgy) nem lesz poszt. Holnap azonban, hamisítatlan gonzó blogírást kísérelek meg, Félelem és reszketés Las Érden címmel, és ígyekszem a többieket is korbácsolni ( kivéve azt, amelyikük ezt élvezni, nevet nem mondok;) ), hogy hasonló képpen cselekedjenek.

Szóval Béláim, a feladat adott, belevetni magunkat a mocsok legmélyére. Aki először lesz vállalhatatlan, az nyert. Aztán holnap beszámolni, lehetőleg másnaposan a tökéletes hatás kedvéért. Nyissátok a sörötöket, rajt indul...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.