Nem vagyok egy kifejezett rocker. Nem is rajongok az "Öld megy anyádat és varrd bele egy döglött tehénbe,harrrrrrrrrrrrrr" stílusú zenékre. Szerencsére kimaradt az életemből a rocker korszak, leszámítva 13éves koromban egy nagyon rövid időszakot, míg én is átéltem az Alvin és a mókusok iránti rajongást, de ez régen is és most is alapvető szocializációs pontja minden magyar ifjúnak. Olyan törvényszerűség ez, mint az italok evolúciója: édes likőrök, vörösboros kóla, vodka....

De ettől függetlenül van jó pár olyan klasszikus rockzene, amit szívesen, és vannak olyanok, amiket rendszeresen meghallgatok. A mostani válogatás, a címből könnyen kikövetkeztethető, az AC/DC legjobban sikerült alkotásainak állít emléket. Magasztosan hangzik, pedig nem ez a cél. Csupán legyen összegyűjtve valahol. Winampon kívül. Hát most megkapjátok. Jó sokat.

Különös kommentárt nem fűznék hozzá, elvégre nem DJ Arató vagyok, hogy a számok közben instruáljam az ifjakat, hogy bújjanak közelebb egymáshoz, csókolják megy egymást stb. De egyetlen egy dolgot mégis megteszek. Az első videónál figyeljenek oda a 3. perc környékén. Megéri. Ennyit és ne tovább a pofázással. Rock and roll baby!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.