Be kellene végre látnom, soha nem vezet jóhoz, ha elgondolkodok. Mindenből levonom a magam tanulságát, ismeretlen embereknek megalkotom az élettörténetét, személyiségét. Egy ilyen felütéssel sejthető, hogy ismét ilyen történt.

Lényeg a lényeg, ülök a buszon reggel, valaki előttem Blikket(?) olvas. Ez számomra valami olyasmi, mint amikor valaki ordítva hallgatja a zenét. Sem ez, sem az nem érdekel, mégis a pofámba/ fülembe nyomja. Volt benne egy cikk, szép nagy sárga betűkkel: GIZELLA TÍZ ÉVE NEM TUD ELVÁLNI. Mellette Gizella szomorúan. Na mondom, szegény Gizella. Persze nem én lennék, ha itt megálltam volna a gondolkodásban. Szegény Gizi, ha tudná, hogy az ő tizenöt perce ezzel lejárt... Aztán elöntött a kiváncsiság: mégis ki a faszt érdekel? Olcsóbb lesz a söröm ettől? Ez annyira fontos? Akkor meg? Mi visz rá embert, hogy ilyenről beszéljen? Exhibicionizmus. Igen, a blogolás is az, de erről később.

Elelve ott van az egész bulvármédia, a sztárok mindenhol. Mert az nekünk jó. Építik a nemzetgazdaságot, az országnak attól jobb lesz. Vakulj paraszt. Nézd meg, olvasd el, hogy ki kivel dugott. Kata és Rezső? Jenő és Éva? Gabi és Rezső, Géza, András, VV Jónás, Frici? Ildikó és a szomszéd farkasakutyája?

Nem szól az egész másról, minthogy megvegyen az ember minden szart. És még termelni sem kell. Mert mennyivel másabb az olaj. Azért meg kell szállni egy országot, ki kell termelni, közben a lázadókat le kell verni, a termelést fokozni kell, szállítani, eladni. Ráadásul változik az ára is. Körülményes na, beláthatja mindenki. Ellenben a sztárgyár a legegyszerűbb. Felfuttatjuk a no name embereket, ebben pedig mindenki érdekelt. Tekintsünk el a zsidó összeesküvéstől, hogy mindent a karvalytőke ural, fallisztifikálhatatlan dolgokkal nem foglalkozunk. Érdekelek ebben az újságok, tv-k, kis költséggel érnek el profitot. Érdekeltek a szereplők, merthát pénzt kapnak érte. És nem is kell annyit szopjanak, mint ha mással foglalkoznának, és mégis igényesebb a felhozatal, mint a kocsi soron. Aztán érdekelt benne a fogyasztó, mert nem kell gondolkozzon.

És ez a legrosszabb. Érdekelt benne a fogyasztó. Mert neki mindig igaza van. Hát persze, mert ő fizet érte. Ha a tömegeket ez nem érdekelné, mással próbálkoznának, hogy kicsaljék a pénzüket. Minden erről szól, amire igény van, kiszolgálják. Épp mint a politika.

A "sztárok" ( Bányapeat féle definició: legalább két olyan emberrel dugott, amiről beszámolt valamilyen média), a politikusok szereplése érthető. Ebből élnek. A sztár közvetlenül, pénzt kap érte, valamint fel tudja használni referenciaként, hogy "engem mán mutattak a zújságban...". Ebből él a politikus is. Ő is kap ezért valamit, ráadásul megmutathaja, hogy ő is ember. Szerelmes, csalódik, stb. Ezt úgy hívják: kampány. Felejtsük el, hogy ez csak akkortól van, amikor az államfő kitűzi a választásokat. Nem. Minden kampány. Kinevezik az új kormányt? Kezdődik a kampány. Ellenzék, kormány részéről. Nem csak plakáton mosolyog az a politikus, hogy április 14- én szavazz rám, POLGÁR. Amikor Ferenc arról beszél, hogy mennyire szereti Klárát, vagy Katust, akkor magát, mint embert akarja eladni. Hogy a választó tudja, igen. Ő ilyen tündibündi.

Ebbe a képbe rondít bele Gizella. Mi a faszt keres itt egy átlagpolgár? Jó, megértem az újság oldaláról. Kitölti az üres részt, és azt mutatja, hogy igen, látod Olvasó? Nálunk te is sztár vagy. Bekerülsz ide, ahol a NAGYOK vannak, aki nálunk van, az SZÁMÍT. Mint te, OLVASÓ. Te vagy a mi HÍRESSÉGÜNK. Mert biztos jó érzés bekerülni azok közé, akiknek nincs valódi életük, csak az, amit magukról mutatnak. Mert igen, be kell látni, azok vágynak ide, akiknek üres az életük, akik álmodoznak arról, hogy majd őket is millióan fogják szeretni, hogy majd róluk fognak beszélni. Persze ha a munkahelyén valaki így tesz, akkor az már pletykás geci, aki kavar. Azt nem veszi észre, hogy ő is ugyanazt csinálja a "nagyokkal". Van akit szeret, van akit utál. Az előbbit dicséri, utóbbit szidja. Mi a különbség a kettő közt? Hogy olyanról csináljuk, akivel együtt dolgozunk, együtt járunk el szórakozni, vagy hogy olyanról van szó, akit az újságokban látunk. Költői kérdés.

Exhibicionizmus, írtam föntebb. Ez a természetes vágy, hogy beszéljünk magunkról, mutassuk meg magunkat mindenkinek, vagy a farkunkat vegyük elő a buszon. Lényegében ezzel az írással én is ezt csinálom. A gondolataimat osztom meg mindenkivel. Na jó, nem mindenkivel, csak aki olvassa. Mi a különbség akkor? Az, hogy ez a sajátom. Nem kell ezt elfogadni, nem kell egyetérteni. Még csak nem is kell olvasni. Persze Blikket sem kell olvasni, vagy Ertéel-es sztárműsort nézni. Mindenki maga dönt ebben is. Azonban amiket én gondolok, nem akarnak befolyásolni senkit. Nem mondom meg, hogy mi a jó ( faszt nem, de ez csak nekem jó).

Előbb hazudtam. Azt írtam, nem akarok befolyásolni senkit. Dehogynem. Ha tetszenek amiket írok, írunk, hívjatok meg sörre, viszkire, pálikára. Sosem utasítjuk el. Legyetek bátrak és nyitottak. A bőkezüségről már nem is beszélek.

Eddig jutottam a gondolkodással, míg eljött az idő, hogy leszálljak. A záró gondolat már itt fogalmazódott meg bennem. Kurvák vagyunk mind. Kurva a celeb, a politikus. Mert eladja magát. Bár nem kell olyan gyakran hajatmosni, mert nem evidens a blowjob, de alapjaiban mégis egy szakma. Kurva a fogyasztó, mert ő is eladja magát. És ez a legrosszabb, mert fillérekért. Izé, eurocentekért. A pénzért szart kap, de nem bánja.  Maximum morgolódik, hogy semmi nincs a tv-ben, majd átkapcsol egy másik  csatornára. Vagy átvált egy másik csomagra.

És kurva vagyok én. De erről már oly sokszor volt szó. Ráadásul csupa közhelyről pofáztam. Na ja, szellemi maszturbáció rlz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.