Képzelj el egy várost, ahol síri csend és béke fogad téged. Nem ütnek el majdnem minden sarkon, nincs meg az élet hangja, nem látsz embereket rohanni munkába. Sőt. Egyáltalán nem látsz embereket. Csak a szél hangja töri meg ezt a békés magányt. Képzelj el egy várost, ahol a kísérteties hangtalanság miatt a hideg futkos a hátadon. Ahol 1986 áprilisa óta nem változott semmi.
Egy város, amely szellemváros lett. Nincs lakosa, nincs célja. Csak egy méltó emlék arra a bizonyos napra.

1986. április 26.

A nap amely megváltoztatta a történelmet. Ezen a szombati napon robbant fel a csernobili atomerőmű.

A katasztrófa után egy nappal röpke két óra alatt evakuálták Prypiat, egy 40-50ezer fős panel város lakóit. Rémülten vették tudomásul, hogy el kell hagyniuk az addigi otthonukat, bár okát nem sokan ismerték. A Kijev melletti Szlavutics városába telepítették át őket. Voltak azonban olyanok, akik érthető módon nem akarták elhagyni ’az életüket’, ezért elbújtak. Később őket is evakuálták. 1986 szeptemberében a lakók visszatérhettek egy gyors látogatás erejére, hogy összeszedjék azon ott maradt értékeiket, amelyek könnyen mozdíthatóak voltak.

Bár a város átesett egy tisztító projecten, polgárai soha nem térhettek vissza otthonaikba. 1989-ben a lakásokat még mindig fűtötték, arra hivatkozva, hogy ne menjenek tönkre. Aztán 1990-re kikapcsolták a közműveket. 1996-ra az ott dolgozó laboratóriumi méréseket végző emberek is elhagyták a várost. Ezzel megszűnt az a minimális élet is Prypiatban, ami eddig megvolt. A kitelepítések után katonák őrizték a területet, de nem tudták megakadályozni, hogy a fosztogatók birtokba vegyék a lakatlan várost.

Az egész városban a szocializmus jellemzői láthatóak. Az épületeken még olvashatóak a régi szlogenek. Minden megtalálható itt, ami egy városba kell. Taximegálló, boltok, művelődési központ, iskola, posta, uszoda, kórház, hotel, kávézó. Minden megvan, kivéve egy dolgot. Az életet. Prypiat szellemváros lett. A modern Pompeii.

A háztetőkről letekintve olyan érzése lehet az embernek, hogy egyedül van az egész világon. Elképzelem az érzést, ahogy sétálsz egy nagy város utcáin, és tudod, hogy nincs más rajtad kívül az egész településen. Csak te és a gondolataid. Minden levegővétellel az emlékeket szívod magadba. Leülsz egy padra, és magad előtt látod milyen lehetett régen a tér. Ahogy futkostak a gyerekek. Álmodsz. Majd felkelsz, és a csend fogad. Megállt az idő…

Videó1
Videó2
Videó3

A város oldala
A város térképe

Képek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.