Néha igazán bánom, hogy nem járok előadásokra. Ezt leginkább a hasonló dolgok váltják ki belőlem, mint amiről itt is szó lesz. Lényeg a lényeg, tanulok a hétfői zh-ra, és az egyik dián az alábbi rész szerepel:


A politikai cselekvés dramaturgiája:
köz-vélemény-kutat(kod)ás
„Szombat délután, gyerekaltatás. Felzúg a kaputelefon.
- Jó napot kívánok, a mittudomén káefté kérdezőbiztosa vagyok. Kérem segítse a munkámat és válaszoljon egy pár kérdésre. Nem is zavarnám, gyors lesz, jó így kaputelefonon keresztül is.
- Most nem az igazi, egyébként hány kérdés?
- Kettő.
- Kettő? Akkor mehet. Mondja a 2 kérdést!
- Dohányzik-e, ha igen: milyen márkát szív és mennyi idős.
- Nem, semmilyet, 33. Bár ez 3 kérdés volt, örülök, hogy segíthettem.
- Várjon, előbb azt kell megtudnom, hogy hányan laknak a lakásban.
- 4-en, de ez már eddig 4 kérdés.
- És a 18 és 64 év közöttiek hogy hányan laknak a lakásban?
- Ketten.
-És mi a keresztnevük?
Megmondom.
- Várjon, nekem most a nejével kell beszélnem.
- Menj a picsába!

Ti is rühellitek, ha hazugsággal csikarnak ki tőletek szívességet, aztán nincs megállás, ugye?”



Akinek van hasonló élménye, ossza meg velünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://osztgyunamigyun.blog.hu/api/trackback/id/tr19246780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása