Négerkislány koromban meglehetősen geci voltam. Megjegyzem, ez nem rasszista kijelentés, csak kétségbeesetten küszködök, hogy valami vicceset leírjak a látogatottságért. Ha ez nem hat, kénytelen leszek kitalálni, a fingást- büfögést hogyan jelenítsem meg. Na szóval, négerkislány koromban meglehetősen geci voltam. Mások szerint. Szerintem meg nem, épp ezért rengeteg szemantikai vitánk volt, hogy akkor ez végülis mi.

Amiért ezt a kis coming out-ot olvashatjátok, az a most következő videó bevezetőjeként kíván szolgálni. Különböző koleszos szopatásokat válogatott össze a készítő, amire azt mondom, hogy szép, szép, de mi azért mégis csak ötletesebbek voltunk Géza barátommal. Szerintünk. Az alanyok szerint nem. Ezen megint sokat vitáztunk.

Ugye, a klasszikus kenjük be borotvahabbal az alvó ember, és irritáljuk, hogy szétkenje magán, a modern ember nosztalgiázása a kora középkori kivégzésekre. Mi ugyan nem öltük meg, csak zsákba kötöttük és bebasztuk a folyóba. Ugyan Pistikém, nem mi kentük szét rajtad a borotvahabot. Nézd csak meg a tenyered. Na ugye.... Ilyet feltételezni, hát bazmeg, ne is szólj hozzám, inkább engesztelésül hozz egy sört. Ennek a súlyosabb verziója volt a hőálló zománcfestékkel való kísérletezésünk, amikoris szigorú tudományos alapon azt vizsgáltuk, vajon tényleg nem jön le az ember arcáról? Lejön. Bár elég rendesen kell dörzsölni.  Már nem emlékszem, hogy bőrrel együtt jön-e le, de lejön, és ez a lényeg.  Kontrollcsoporttal ellenőrizve.

Az abszolút kedvenc az volt, amikor testápolóval egy-két foltot hoztunk létre az alvó delikvens szája körül, majd odaálltunk letolt nadrággal, majd hátulról lefényképeztek bennünket, majd közelebbről illető arcát. Itt kell elmondani, hogy kukit nem vettük elő, csak a látszat. Tudjátok, mint amikor Britney szüzet játszott. Ez ugye nem akkor szól nagyot, amikor történik, bár azért az sem kutya, hanem amikor az illető szembesül a képekkel. Figyelem: ezt otthon ne próbáljátok ki.

Sorolhatnám a borotvával létrehozott különböző alakú vágásokat lábon, hason, stb, de minek. A blog olvasói minden bizonnyal játszottak hasonló mókákat ifjú korában.

Ezek után érthetővé válik, hogy miért nem MEREK a büdös kurva életbe elaludni. Annyian fogadtak már bosszút, hogy valószínűleg sarjaimra is rászáll az átok. És olyanokat, akik Ludas Matyin szocializálódtak, egy magam fajta paranoiás bölcs ember nem veheti félvállról.

Eddig csak egyszer volt, hogy veszélybe került a haza becsülete, de megúsztam. Valami grill party volt, én pedig romantikus viszonyba kerültem egy üveg viszkivel, és a vége az lett, hogy ágyba kerültünk. Vagy legalábbis kanapéra. Igen ám, de még ebben a, khm szerelmetes állapotban is tudtam, hogyha elalszok, akkor vagy szemöldököm nem lesz vagy valamim, de mindenképpen rossz lesz nekem. Egyszercsak dekódoltam egy beszélgetést a konyhából, hogy kávét főznek. Hú mondom, ez kell nekem. Akkor még nem kávéztam, de az ártatlanságom védelmében mindent, max egy kis viszkit öntök bele.

Már-már majdnem leszoptam magam örömömben, hogy mennyire zseniális vagyok, hogy így megmentem magam, amikor röhögést hallok, és ezket  a szavakat: "só?" "te hülye vagy?" "teszel bele?" Na, itt hirtelen rámtört a pánik, mint egyszeri MAZSIHISZES- tüntetőre, ha meglátja Tomcatet, ezek sót akarnak rakni a kávémba. Amikor felszolgálták nekem, elküldtem őket a francba a "Hogy az a rőtszakállú, sánta, Jóisten verné bele a hónaljmankós-rongybatekert-holdkóros-batyu faszát, abba rézzel kivert, tripperes-vasporos-véresrebaszott janicsárkurva-anyád, kankóval hímezett rojtos picsájába" felkiáltással, hogy szórakozzanak a Máónika Shown, de ne rajtam, hülye amatőrök. Méghogy engem ezzel, hogy a kávéba sót, eh... Apám szavait hallottam a fülemben, "nekem mondod, hol less bé, mikor én csináltam a lukat?". Persze utólag kiderült, hogy nekem cukor volt benne, magának rakott véletlenül sót, és ezen szakadtak.

Aztán hogy nem volt ami felébresszen, elaludtam. De nem ám mélyen, minden zajra megébredve. Az evolúció csúcsa lehetek, mert minden egyes alkalommal lopakodtak a kis genyák, hogy a vendetta elvével éljenek. De mindig felriadtam, öklömet feléjük mutattam, és megfenyegettem őket, ha nem mennek el, sikítok. Hatásos volt, eliszkoltak. Jah, 2 perc múlva jöttek vissza... Így telt az éjszaka. De ez elég tanulságul szolgált, hogy ejnye, megérdemeltem, mert én voltam a főgonosz. De azért valahogy meg kell úszni, na. Azóta sem merek aludni nyílvános helyen.

Most nézem, hogy ahhoz képest, csak egy rövid bevezetőt szántam a videó elé, nem az lett. A lényeg, amit ki akartam hozni az egészből: másokat szopatni csúnya dolog, de ha ezzel akartok szórakozni, akkor vagy a leírásomból vagy a videóból jó ötleteket vehettek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.