Jelen dolgozatom témája az impeachment eljárás, az Amerikai Egyesült Államok elnökének (avagy egyéb állami tisztséget betöltő köztisztviselők) közjogi felelősségre vonásának lehetősége. A kezdetekben meg kívánom vizsgálni az elnöki hatalom változását, az elnök jogkörét, viszonyát a Kongresszussal, majd a fékek és ellensúlyok rendszerének kialakulását, fontosságát, végül magának az impeachment eljárásnak a lényegét, szabályozását, valamint az eddig felmerült eseteket. Az impeachment eljárás az elnök vagy egyéb állami tisztségviselő ellen indítható közjogi felelősségre vonás, amelyet a Kongresszus folytat le. A történelem során eddig három elnökkel kapcsolatban merült fel az eljárás lefolytatásának lehetősége, munkámban ezeket kívánom bemutatni.

            Az USA kormányzati rendszere talán a legbonyolultabb a világon. Alkotmánya az egyetlen, amely ilyen hosszú időn keresztül alig ment át változáson. Az 1787-ben megfogalmazott alaptörvény sikere valószínűleg annak tulajdonítható, hogy az „alapító atyák” elveiben határozott, részleteiben azonban rugalmasan újrainterpretálható politikai rendszert vázoltak fel. 1787 végétől megindult a harc a tagállamokban az alkotmány ratifikálásáért, míg végül 1788 júniusára sikerült elérni, hogy kilenc állam ratifikálta az új alapdokumentumot, s ez elegendő is volt életbelépéséhez, amihez a másik négy állam is csatlakozott.

            A függetlenségi háború során az amerikai államok fő célja a lehető legnagyobb szabadság kivívása és a központi hatalom minél nagyobb korlátozása volt. Ezzel szemben az új alkotmány legszembetűnőbb újdonsága az volt, hogy egy erős központi kormányzatot állított fel. A törvényhozó hatalmat egy kétkamarás Kongresszus kezébe adta, amelynek alsóházába, a Képviselőházba a tagállamok népességétől függően választanak képviselőket (hogy a kisebb államok ne szavazhassák le a nagyobbakat), míg felsőházába, a Szenátusba minden állam két-két képviselőt delegál (hogy a nagyobb államok ne szavazhassák le a kissebeket). Ez a fajta elrendezés egy kísérleti megoldás volt, amely egy „nagy kompromisszum” eredményeként született meg. E kongresszusnak már joga van adók és vámok kivetésére, valamint olyan törvények megalkotására, amelyek kötelezően vonatkoznak minden egyes állampolgárra. Az igazságszolgáltató hatalom élére a Legfelsőbb Bíróság kilenc bírója került, a végrehajtó hatalmat pedig egy közvetlenül választott elnökre ruházták. A Szenátusba hat évre választanak egy képviselőt, a Képviselőházba két évre. E közé ékelődik be az elnök négy éves mandátuma. Ennek az elrendezésnek az az oka, hogy így kívánták biztosítani, hogy ne lehessen leváltani az egész kormányzatot a közhangulat pillanatnyi változása miatt. 

            Az alkotmányt megfogalmazó „alapító atyák”- ra minden bizonnyal nagy hatást gyakoroltak a 17- 18. század legnagyobb politikai és jogi gondolkodói. A hatalmi ágak szétválasztásának fontosságát szorgalmazó John Lock és Montesquieu, valamint a „fékek és ellensúlyok” jelentőségét kiemelő Bolingbrooke és Blackstone.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.