Kis magyarázattal tartozok, hogy miért nincsenek új posztok. Közeledik a vizsgaidőszak, ezer és ezeregy kurva elemzést kell írni, köztük a nagy kedvencemről, amihez tegnap végre megvettem a szakirodalmat: John Dickie- Cosa Nostra- Az olasz maffia története. Az elemzés címe, amit szerintem ide is fel fogok tenni, egyszerűbb, mint mindnekinek átküldözgetni: A szicilíai maffia, mint oligarchikus állam. Egyfajta politikaelméleti dolgozat, amelyben az évszazadok óta működő cosa nostra működése, szerveződése, kvázi államalkotó funkciói és az államok ezen irányú működése, szerveződése, funkciói közti hasonlóságot kívánja kimutatni.

Addig is röviden a könyvről, mert csak tegnap vettem meg, és 50 oldalt haladtam vele. John Dickie könyve mindenkinek kötelező darab, akit jobban érdekel a maffia világa, mint amit a Magellánból megtudhat. A magam fajta mániákusoknak kiváltképp. Szóval ha kivülről tudod a Keresztapa trilógiát, Casinot, Nagymenőket, Bronxi mesét, Volt egyszer egy Amerikát, Sopranos mind a hat évadját, A szicíliai minden sorát ismeri (naná, hogy a Keresztapával együtt), annak már csak ez a könyv hiányzott. Nem regényről van szó, hanem tudományos igényű munkáról, kutatásról. Aki ezalatt száraz elméleti dolgokat ért, azt menjen vissza a kvantum-fizika könyvéhez, de ha bátrabb (elvégre maffiáról van szó, és nem Star Trekről), tegyen egy próbát.

Az olvasó betekintést nyer a maffia működésébe, a születésébe, és továbbá kölcsönözve a fejezet címeket: a maffia beépül az olasz állarendbe; korrupció magas körökben, szocializmus, fasizmus, maffia; a maffia berendezkedik Amerikában; háború és újjászületés; Isten, beton, heroin és a Cosa Nostra; az "első" maffiaháború és következménye; a maásodik maffiaháború; terre infidelium; bombák és alámerülés. Mindez 500 oldalon keresztül. Érdekesebbnél érdekesebb, megdöbbentbbnél megdöbbentőbb sztorikon át.

A téma iránt érdeklődőknek egy példa( nem mintha olyan sokat tudnék még mondani, mert jócskán az elején járok), Falcone bíró autókonvoját felrobbantó maffiózót, Giovanni Bruscat végül elkapták a rendőrök, és Buscettahoz(aki nevéhez az ún. "csúcsper" fűződik) hasonlóan ő is együttműködött végül a nyomozókkal, és az általa bevallott dolgok, nos, minimum megdöbbentőek. Az, hogy "jóval több mint száz, de kevesebb, mint kétszáz" embert ölt meg talán eltörpül amellett, amit egy volt barátja ellen folytatott bosszúhadjárat eredményezett. A férfi nem használta fel politikai kapcsolatát a "csúcsper" megakadályozására, ezért elrabolták kisgyerekét, 26 hónapon át fogvatartotta egy pincében, majd amikor betöltötte a 14. élvetévét, lelövette és savban feloldatta a testét.

Ezzel a nem éppen vidám sorral zárom az írást. Csak ajánlani tudom mindenkinek a könyv beszerzését és elolvasását. Én a Libriben leltem rá, 3.990 pezetát kértek el érte, de aki netről szeret rendelni, mindenhonnan megteheti. Amint kivégeztem(höhöhö), írok egy nagyobb valamit róla. Addig is, mindig nézzetek a hátatok mögé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.