Helló víte!

Igen, igen, visszatértem Vizovicéből! Ígéretemhez híven megpróbálok idekanyarintani nektek egy kis élménybeszámolót, több epizódban!!

Egy csodás szerdai délután Peat és Anatole kollégákkal közös névnapolásra adtuk fejünk. Munka után Tranzitban kezdtük a jókedvű fröccsözős sörözést, amit a Móriczon folytattunk kedvező árak és űrmértékek mellett. A sors keze egy 2cl-es keserű és sportszelet árán egy kis tábla szalonnához és egy fél kilós cipóhoz juttatta az éhes Anatole-t és engem. Ekkorra a meleg már igencsak felgyorsította a biokémiai folyamatokat, így a sinus görbe magabiztosságával vágtam neki a hazaútnak.

Hazaérve a hűs falak közé boldogan láttam neki a pakolásnak. A "Fesztivál van vazze!" jelige jegyében telt a csomagolás, aminek következtében nem sikeredett túl nehézre a kofferom. Vállamra kaptam utazótáskám, hálózsákom s immáron majdnem kitisztult fejjel átléptem a küszöböt.

Hivatalosan 23:45kor indultunk volna az Etele térről. Ekkorra a társaság teljes egésze megérkezett, csak a busz nem. Cimboráimmal (Szakáll,Mezi,Gyapjú,Legolas) és még 13 lelkes metálarccal vártam, mint egyesek a messiást, de valahogy nem akaródzott neki begördülni az indulási pontra időben... Ez pontosabban azt jelenti hogy a busz olyan 1-1:15 körül érkezett meg. Sebaj, mondtuk, jobb később mint soha. Utóbb kiderült a bácsi épp akkor vezetett haza a szlovéniai Metal Camp-ről, és indult velünk útnak egyből(?) Vizovicébe amihez szüleim csak gratulálni tudtak, hogy "még jó hogy nem aludt el vezetés közben".

Az utazás szendergéssel, bóbiskolással, végtagsajgással és zsibbadással telt. Párszor megálltunk technikai okok és útbaigazítás miatt, valamint mert a sofőrnek el kellett mennie Tótországban valahol alukálni egy 30 percet, egy esetleges kellemetlen kimenetelű koccanás elkerülése végett. A kényelmetlen ülések és a zsúfoltság okozta panaszokat csak fokozta, hogy az odaúton a Stromwarrior és a Brainstorm egy-egy albumát legalább 40x végighallgattuk. Induláskor még jó volt a Star FM, bár egyesek leszavazták az ABBÁt, mondván, mégis csak rockfesztiválra megyünk! Ezután megfogadtam, hogy busszal soha többé!

A fent felsoroltak ellenére épségben megérkeztünk csütörtök reggel 9:17 körül. Megbeszélve útitársainkkal a hazaindulás pontos idejét és a felszállási zóna koordinátáit, elváltunk tőlük. Ők a "közkempinget" használták, nekünk előre lefoglalt helyünk volt egy kedves helyi leányzó, Jana kertjében (úgy mint tavaly s mint Szakálléknak azelőtt). Kis baktatás után célbaértünk és sikeresen sátrat vertünk a lejtős kertben. Közelünkbe esett egy kis istálló amit 2 tehén lakott. Ezt csak megemlítettem, mert roppant kedves jószágok, és ugye aki volt már falun, az tudhassa, hogy nincs is jobb, mint mikor a friss reggeli szél tehéntrágya aromáját szállítja az álmos orrlikakba!

Elkészülvén a munkálatokkal fáradtságunk tovalebbent, aminek roppant megörültünk, de annyira, hogy magunkkal szállított elemózsiánkat közzé téve lakomát csaptunk a ház mögötti bungalló mellett ( ezt a bungallót fogják lakni cseh barátaink, akikről most!). Éppen falatozánk, amikor megérkeznek vala česky kameraden. Mindegyikük atomrészeg, pedig épphogy elütötte az óra a 11-et! Minden vidám legénnyel jött egy üveg házi slivovice is valamint összefogásuk és lelkesedésük egy sörcsapoló szerkezetben illetve 100 liter sörben testesült meg. Miután kiörvendeztük magunkat és a komák vettek 1liter házi körtét elindultunk az ottani törzshelyünkre, a vasútállomás melleti restibe, ahol "vadul" sörözni kezdtünk. Vállalkozó szellemű éhenkórászok akár vizes "kolbaszkát" is fogyaszthattak közben. Társáságunkban ez volt a legkelendőbb eledel.

Pihenés gyanánt átcammogtunk a fesztivál területére, s jegyeinket karszalagra cseréltük.
Körüljártuk a Jelínek arénát. Az elrendezés változatlan  maradt. Elöl a fizus rötyik, a hivatalos fesztiválcucc-árusítók, színpad, tombolóplacc, hátul sörsátrak, kajáldák, bazár. Ahogy az egyik velünk utazó arc mondta helyesen: "A csehek gasztronómiai terroristák". Emberek. Én életemben nem ittam még Piazza D'Oro név alatt futó kávénak csúfolt oly undormány pocsolyavizet, mint amit ott "csapoltak". 3x lefőzött zacc negyedszer is lefőzve valamint felhigítva. Szülőzve távoztam egyenesen a törzshelyünkre (továbbiakban: resti). A restiben volt felhebb említett kolbász, amiből minden harapás után 2 deci víz távozott, amúgy tápláló volt és az íze is totálisan megfelelt az elvárásoknak.
Szóval folytattuk békés sörözésünket (20Kč volt idén a Kozel), készülve a délutáni koncertekre. Sajnos tevékenységünk közben ránktört az álom, ezért Szakállal úgy döntöttünk, kihagyjuk a sokszor látott KORPIKLAANI-t s csucsukálunk egy röpkét.

Így is tettünk. Mobilunk ébresztett, hogy összekapjuk magunkat és száguldjunk lefelé a "Farewell Tour"-ját élő MINISTRY bulijára. Igencsak ütős fellépés kerekedett, meg kell mondjam! Mikrofonállvány: csontokból formált kereszt, tetején kecske koponya. A zenekar előtt rács. Hatalmas iparimetál áradatot zúdítottak a nagyérdeműre, roptuk is rendesen a balfaszul ácsingózó külföldiek között! Említésre érdemes, hogy a zenekarnak nem rég hunyt el a basszusgitárosa, ezért helyére a Static-X basszera ugrott be.

Amint végeztek a fiúk "W" Bokor György rejtett inzultálásával (kb. 2004 óta ezt teszik), illedelmesen elköszöntek és elhagyták a színpadot. Mi hátraszaladtunk kis frissítőért, hogy az éppen hangoló legendát ne kelljen száraz torokkal hallgatnunk. 1 óra szerelgetés, próbálgatás után színpadra lépett a DEF LEPPARD! Bár a hangosítás szuper volt (az egész fesztivál alatt), itt az éneket kicsit eltolták és/vagy az énekes már képtelen a régi hangképzés színvonalát hozni, de ez teljesen rendben van, tekintettel a korára (Tavaly Uriah Heep-en is volt csuklás a magas C nél). Ezt leszámítva teljen korrekt, ám színpadi elemeket nélkülöző show-t vonultattak fel (ha csak a félmeztelen, buzis tekintettel figyelő gitárosok nem számítottak annak).

Az utánuk következő AVANTASIA-t kihagytuk (utóbb kiderült, nem is döntöttem olyan rosszul), falatoztunk egy kis "Bramborák"-ot, magyar nevén tócsnit, meg sült disznow-t. Utóbbi finomra sikeredett, előbbi is magas élvezeti értékkel rendelkezett volna, hogyha derék cseh szakácsaink nem keverik a masszát olyan iszonyatosan sósra, hogy a 2. korsó sör sem enyhíti a tömény NaCl okozta szájüregi és nyelőcsövi sérüléseket! Szóval rámfért az öntözés. A resti előtt ücsörögve igencsak ránktört a csípős hajnali hideg minden mást háttérbe szorító noszogató ereje, miszerint "Takarodjatok aludni, illetőleg meleg helyre, különben megfagyasztom a hólyagotokat". Gondolhatjátok, azonnal engedelmeskedtünk e kellemetlen felhívásnak. Sátrunkban fekve hallgattuk koncertet, miközben a lejtőn való folyamatos csúszkálás és a göröngyök közti egyensúlyt keresve próbáltunk nyugovóra térni. Hajnal fél 3 felé elaludtam, ekkor ért véget Tobias Sammet és sztárvendégeinek produkciója, ezzel együtt pedig az első nap....

Folyt köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.