2009.02.09. 11:00
A liberális demokrácia csődje
Mint tudjátok, elég ritkán foglalkozunk politikával (aktuálpolitikával meg pláne) a blogon. Az egész poszt alapja egy MuellR kollegával folytatott beszélgetés a veszprémi tragédiával kapcsolatban. Az kiindulópont nem a gyűlölet, hanem a megdöbbenés és elkeseredés, hogy a politikai elit a szavazatmaximalizálás reményében idáig hagyta elfajulni a dolgokat. Az írás elsősorban elméleti jellegű, mondanivalónkat feltételezésekre alapozzuk. Nem a történtekkel kapcsolatban szeretnénk igazságot szolgáltatni, nem kívánunk hitet tenni az egyes ideológiák mellett, pusztán más aspektusból, a klasszikus államelméletek (elsősorban a klasszikus liberalizmus) szempontjából kívánunk vizsgálódni. Alapkérdésünk pedig: Mi a szabadság?
A liberalizmus alapja a társadalmi szerződés, amelyet különböző szerzők különböző módon értelmeztek, azonban a közös pont mindegyiküknél a következő: a polgárok lemondanak azokról a jogaikról, amelyet a természeti állapotban gyakoroltak, többek között, hogy saját kézbe vegyék az igazságszolgáltatást. Ezen funkciók ellátásával az államot ruházzák fel.
A liberalizmus feltételezi a társadalmi rendet. Ahogy Montesquieu fogalmaz A törvények szelleméről című írásában, amely az amerikai alkotmány megalkotóinak és a demokrácia teoretikusainak bibliájává vált:
"A szabadság az a jog, hogy mindenki megteheti azt, amit a törvények megengednek, és ha valamely polgár megtehetné az, amit a törvények tiltanak, nem lenne többé szabad, mert erre másoknak is meglenne ugyanez a lehetősége"
A jelenkori, magyarországi közéletben ez nem valósul meg, ugyanis a kormányzat egy csoportot hallgatólagosan előnyösebb helyzetbe juttat kormányon maradásának reményében. 2009-ben a közbiztonság talán csak elméleti kategória. Naponta olvasunk arról, hogy csoportosan kiraboltak, megvertek, meggyilkoltak embereket. Itt teljesen irreleváns a bűnelkövetők bőrszíne/vallási-politikai meggyőződése/szexuális preferenciája. Az állam képtelenné vált arra, hogy megvédje polgárai tulajdonát, életét, valamint képtelen a legitim erőszakot jókor, jó helyen alkalmazni. John Locke az Értekezéseiben úgy fogalmaz, hogyha a kormányzat visszaél a hatalmával vagy a kötelességeit megszegi, a polgároknak ellenállási joguk van, s a hatalom visszaszáll a népre (ám a korabeli szerzők, még a konzervatívok is elítélik az önbíráskodást, így ne vonjunk párhuzamot!).
Jean- Jacques Rousseau-nál " a szerződéssel az ember megőrzi szabadságát, de ez már nem a természetes szabadság, melynek csak saját ereje szab határt, hanem a polgári szabadság, melyet korlátok közé szorít az általános akarat(volonté general*). Az általános akarat biztosítja a szerződés értelmét, a közös érdek érvényesülését a magánérdekkel szemben. Aki nem hajlandó követni az általános akaratot, azt az egész közösség fogja engedelmességre szorítani, azaz kényszeríteni kell, hogy szabad legyen. A szerződés a szabadság mellett az egyenlőséget is biztosítja, mely úgy értendő, hogy mindenkinek jut valami, de senkinek sem túlságosan sok." A tökéletes összefoglalásért köszönet sgabe-nek.
Az eddigiekből láthatjuk, a klasszikus liberális szerzők igencsak másként értelmezték a szabadság fogalmát (ebből eredően másként a demokráciát és a társadalmi rendet is), mint ahogy a ma uralkodó neoliberális eszme kiforgatja.
Induljunk ki abból az ellenőrizhetetlen hírből hogy a vasárnap hajnalban megtámadott Zarko Sesum apja 300, katonai múlttal rendelkező, külföldi állampolgárral készül bosszút állni az elkövetőkön. Abban az esetben, ha ez megtörténik, mivé lesz az állam hatalma? Beszélhetünk egyáltalán államról? Minden állam sajátossága, hogy a belső ügyeiben egyedül neki van szava, valamint egyedül ő rendelkezik a legitim erőszak eszközével. Ha ezt külső, arról nem is beszélve, külföldi csoportok veszik kézbe, a magyar állam szuverenitása csorbul, veszélybe kerülnek privilégiumai, és tekintélyét veszti az nemzetközi viszonyokban. Ha ezt nem tudja megakadályozni, nem fogja tudni meggátolni más csoportok akár egyedi, akár tömeges önbíráskodását, törvényszegését. Ebben a felkorbácsolt közéletben ez katasztrófához, anarchiához vezet.
Éppen azért, hogy ez az elméleti gondolatfuttatás ne valósulhasson meg, olyan államra van szükség, amely egymaga képes a közbiztonságot ellátni, nem hagyja egyéb csoportoknak, hogy kisajátítsa magának az állami funkciókat. A törzsolvasók tudhatják, élénken érdeklődök a szicíliai maffia történelme iránt. Szicília történelme tökéletesen bizonyítja, mi történik akkor, ha az államhatalom nem képes akaratát érvényesíteni. Egy alternatív csoport kezébe veszi az irányítást és árnyékállamként funcionál. Ez pedig nem történhet meg demokratikus jogállamban!
Tegyük fel tehát magunkban a kérdéseket: Meddig terjed az egyén szabadsága, s mikor ütközik az egy másik individuuméba? Melyik az a pont ahol az államnak be kell avatkoznia, s milyen mértékben kell intézkednie? Hagyhatja-e, hogy csoportok veszélyeztessék a többség szabadságát? Valamint tükrözi-e az állam működése és hatékonysága az általános akaratot?
Banyapeat & MuellR
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://osztgyunamigyun.blog.hu/api/trackback/id/tr54931445
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nanena · http://nanena.blog.hu 2009.02.09. 15:54:39
Bejegyzésedben leírod, milyen államra lenne szükség. De hogy lehet ezt megvalósítani?
MuellR · http://cartoonheroes.blog.hu 2009.02.09. 18:08:06
@nanena: Nagyon jó kérdés. Erre kéne választ találni. De mint írtuk, csak vizsgálódunk, nem kínálunk gyakorlati megoldást. Mert megoldás, úgy mint demokrácia, nem csak egy van. Kinek melyik megoldás a jó? Melyik út a helyes? Hogyan csináljuk? Ezek már a következő lépcsőfok. Max Weber említi a lecsapható fejű államot. Kezdetnek le kéne csapni azt a fejet...