Egy kis nosztalgiázásra hívom a műértő közösséget. Akik a rendszerváltás előtt, mi több Kádár halála előtt pár évvel születtek, biztosan emlékeznek a Polip című olasz műremekre, ami ugyanúgy a csizma védjegye, mint a Ferrari, a cappuchino vagy Benito Mussolini.

Akik már a demokrácia szülöttei, nekik mondom, a '80-as évek egyik leghíresebb bűnügyi sorozatáról van szó. A téma természetesen a szicíliai maffia, nem is lehetne más.

A maffia úgy nőtte be egész Olaszországot, akár egy polip. Mindenhol ott voltak a gyilkos csápjai. Abban az időben zajlott le a hírhedt második maffiaháború, amelyben a corleonei család átvette a maffián belüli irányítást. Szakítottak a korábbi szokásokkal, családtagokat, rendőrököt, mindenkit megöltek, akik csak keresztezhették az útjukat.

Testvérblogunkon, a Nem felejtünk! emlékmű blogon jelent meg MuellR Úr írása, amit ezúton is figyelmetekbe ajánlunk. Olvassátok!

Kurva klerikális reakció! Elindultam SZTK-ba anyám leleteiért, aztán az úton van egy katolikus iskola, ami úgy térdre kényszerített imádkozásra, hogy végül beneveztem egy röntgenre. Le a zúzódásokkal és a szép lányok ruháival!

Vizsgaidőszak után rámjön néha, hogy nem tudok elaludni. Na, ez után nem is merek mostmár... Mázli, hogy Ti csak reggel látjátok leghamarabb. Ugyanakkor maximális riszpekt az öregúrnak! Kőkemény...

 

Az utóbbi napokban meglehetősen inaktív voltam. Ennek az egyik oka, hogy James Bond- maratont tartok. Olyannyira a hatása alá kerültem, hogy már a kocsmában is vodka-martinit kérek; rázva, nem keverve. Ennyi rész megnézése után lassan én is kedvet kaptam, hogy írjak egyet az eredeti forgatókönyvek nyomán. Lássuk csak, mire jutottam:

Bevezető: A főgonosz elrabol egy atomtöltetet/űrhajót. A motiváció, indíték egyelőre ismeretlen. James Bond megdug egy bombanőt, aki valójában meg akarja ölni. Itt öt perc üldözés következik.

Főcím: Erről talán egy másik posztban.

Első fejezet: Az elrabolt bomba/űrhajó utáni nyomozás. Bond beutazik több kontinenst. Alapszabály: akár arabok, ázsiaiak, négerek, mindegyiket fehér ember alakítsa. Eközben több merényletet kíséreljenek meg ellene mint Trockij ellen. Leginkább drive by-al próbáljanak meg végezni vele, amiből autós üldözés kerekedjen. Még itt az első fejezetben leplezze le magát a főgonosz egy sikertelen merénylettel. Például hívja meg magához, és a házában kísérelje meg balesetben eltenni láb alól főhősünket. Teszem azt, cukor helyett Patkány mérget tegyen az öt órai teába, a vodka-martinit keverje fel.

Ez alatt kiderül, az ördögi terv a bipoláris rend megdöntését szolgálja(ha a cselekmény a hidegháború idején játszódik-egyébként szimpla világuralmi törekvések) világ fölötti dominancia megszerzésének érdekében.

Közben James megdugja az összes titkosügynök csajt mind a baráti, mind az ellenséges hálózatok berkeiből, és szorgosan gondoskodik afelől, hogy Moneypenny kisasszonynak folyamatosan nedves legyen a fehérneműje.

Egyik szívemnek kedves progresszív-sludge zenekart, a Mastodon-t kérték fel anno az Aqua Teen Hunger Force - the movie (ne csodálkozzunk, nálunk nincs) intrójának elbeszélésére. Először is enter hotdog, popKoЯn, fagyi és üdcsi, akik eldalolják, hogy "ne felejts el kaját venni a büfében, valamint ne kapd elő a pöcsöd, hacsak nem szükséges". De aztán közbelép a zöld g*ci (igazából segítsetek mert télleg nemtom mi a fityfene lehet), a jégkrémszelet, nagyiperece és a nacsosz. Na ők aztán kajak megmondják nekünk a frankót! Les:

Happy Tree Friendet tavaly ellőttem.

A tavaly december 4-én, egy jólsikerült ivászatot követően (társai szerint az 54 kilós csaj nyolc nagy unicumot nyom le nyolc sörrel két óra leforgása alatt, ami már önmagában is riszpektet érdemel) a francia állampolgárságú, 23 éves egyetemista, Ophélie Aurélie Bretnacher a térfigyelő kamerák szerint hajnali három körül felmegy a Lánchídra, majd nem jön le róla: eltűnik. Államigazgatási közigazgatási eljárás keretein belül a rendőrség vizsgálatot indít, de bűncselekményre utaló nyomot nem talál.

A szülők telerikoltozzák Európát azzal, hogy lányuk emberrablók, leánykereskedők meg még a jóisten tudja kinek a karmaiba kerül, akik – ahogyan azt a civilizált Európa tudja – Budapesten ütötték fel a főhadiszállásukat. Felhergelik a budapesti francia nagykövetséget, a francia külügyminisztériumot, ügyészséget és kikényszerítik a BRFK-ból, hogy – legjobb szakmai meggyőződésük ellenére – nyomozást rendeljenek el az ügyben, noha megismétlem: SEMMIFÉLE közvetett vagy közvetlen bizonyíték nem utalt bűncselekményre.

Magának Micsurin elvtársnak is kicsordult volna a nyála, ha ezt láthatta volna. Na jó, ma már nem rendkívüli, ha veszünk két olyan zenekart, amelyek stilisztikailag oly távol állnak egymástól, mint Micsurinszk Vlagyivoszoktól, majd közös stúdióba zárjuk őket. Aztán megnézzük, hogy vajon jól összeverekszenek, vagy a különböző indíttatású kreatív energiák ötvözése valami értékeset hoz létre. Pl. valami ilyet:

Ha valakit érdekel, hogy a sors miféle fintora hozta ezt így össze, azoknak kigugliztam a rövid sztorit, ld. a hajtás után.

Ezer éve nem csináltam ilyesmi munkát. A banki meg politológus cuccok után igazán felfrissítő most ezt csinálni. Mindjárt nyitok is egy üveg bort, majd elugrok kínaiba kajálni, tiszta flash. Előre Kartásak, büszke munkás, punk Öntudattal! Lenin apánk, Sztálin apánk! Előre!