Mindenféle kommentár nélkül... Na jó, mégsem. Annyit azért hozzátennék, hogy azt a rugást Csak Norisz is megirígyelheti. Meg ahogy utánavetődik. Gondolkodtam rajta, hogy elkezdek pankrációt nézni, mert sosem értettem. De ez?! Szólok Szőke kapitánynak, hogy ide is virítson tányérostévét, mert orosz csatornákat akarok....

Előzmények, első eset itt. Nixon most.

Richard Nixon

 

            „Ártottam barátaimnak. Ártottam az országnak. Ártottam kormányrendszerünknek, mert szétzúztam mindazon fiatalok álmait, akiknek kormánytisztviselővé kellett volna válniuk, de most úgy gondolják, mindez túlságosan korrupt… Ártottam az amerikai népnek. És ezt a terhet hordoznom kell egész életemben”- nyilatkozta egy televíziós interjúban Richard Nixon az USA 37. elnöke, aki 1969 és 1974 közt regnált. James T. Patterson, amerikai történész úgy fogalmazott, hogy Theodore Roosevelt kivételével ő volt a 20. század legliberálisabb republikánus elnöke. Intelligens, dolgos és az elnökségre talán leginkább felkészült politikus volt, azonban a sajtóval képtelen volt jó kapcsolatot ápolni (mi sem példázza ezt legjobban, mint Hunter S. Thompson, aki Nixon 1972-es elnökválasztási kampányát végigkövette és mindent megtett az általa mániákusan gyűlölt elnök veresége érdekében). Alelnök- jelöltségétől kezdve ő volt ellenfelei céltáblája. Elzárkózott a nyilvánosságtól, képtelen volt a kedélyes, hátbaveregetős társasági életre, amely az elnökség elengedhetetlen része.

Hála a jó Istennek, hogy új hét köszöntött ránk, mert a hét videója cím már foglalt lett volna. De már most, kedden megtalálam az újat, Müller kollegának köszönhetően. Remélem nem lesz több ilyen súlyos alkotás a hétre. Kérdés: ez mi ez? Lány-e, fiú-e, hímnős-e, buzi-e, emo-e? Bónusznak pedig egy kép, ami magáért beszél:

László úrfi nevű kommentezőnk ajánlotta a mai termést, és Jimi Hendrixnek nem tudunk ellenállni. Szóval ezt neki köszönjétek, hozzám hasonlóan:)

Szavazzuk meg az év goa partyját!

Hát igen, vizsgaidőszak is véget ért.. hát muszáj volt egy kis partylehetőség után nézni!

megtaláltam ezt... s a 2 sikertelen vizsga ellenére boldogság töltötte el a szívem!

INFECTED MUSHROOM , BUDAPESTEN!

és csak annyit kell tennünk, hogy ezt a szavazást megnyerjük!

http://www.ld50.hu/article/ld50/music/infectedmushroomszavazas

nem kamu, és semmi ilyesmi!
eddig Budapest vezet!
maradjon is így!

szóval mindenki kapja magát és szavazzon a goa nagyágyuira!

A hosszú felvezetés után eljutottunk a felmerült esetekhez. Az előzmények itt olvashatóak. Holnap Nixon, holnapután pedig Clinton a soros.

       

 A felmerült esetek

            Az Egyesült Államok történetében eddig 16 esetben kezdeményezett a képviselőház peren kívüli eljárást közhivatalnokok ellen, ebből három alkalommal az éppen regnáló elnök ellen. Az első Andrew Johnson elnök volt, aki ellen a Kongresszus vádat emelt. A második alkalom Richard Nixon esetén volt, aki mielőtt lefolytatták volna az eljárást, lemondott elnökségéről, és a helyébe fellépő Gerald Ford kegyelemben részesítette. A harmadik példát Bill Clinton szolgáltatja, bár esetében nem került sor az eljárás lefolytatására, ugyanis a Szenátus leszavazta a vádeljárást.

            Megpróbálom mindhárom esetet a rendelkezésre álló forrásokból a lehető legalaposabban körbejárni, kitérve az elnökök akkori megítélésükre, politikájukra, hiszen ezek a körülmények mind kihatással voltak az eljárásra.

Ahogy szombaton ígértem, mától jelentkezik rendszeresnek szánt rovatunk, a zenét mindegykinek, amiben korszakalkotó alkotásokat kívánok összeválogatni. Azt persze én döntöm el, hogy mi minősül annak, de szívesen várok a kommentek között tyippeket. Akkor nem marad más hátra, mint rock and roll!

Nem jutok szóhoz bazmeg. Mekkora szája van ennek vagy mi? Döbbenet a köbön... Beszarok

Pontosan hat hónappal korábban indult útjára az Oszt gyün ami gyün blog, ami ahhoz képest, hogy hat hónappal és egy nappal korábban teljesen blogellenes voltam. A mérlegünk azt hiszem barátinak mondható, ahhoz képest, hogy nem egy modern, európai értelemben vett tematikus blog a mienk, hanem minden móka tárháza. Legalábbis szerintünk.

De az ember sosem elégszik meg azzal, ami éppen van, szóval egy kis átszervezést szeretnék magam részéről a blog tartalmát illetően. Ez nem lenne más, mint egy rendszeres zeneajánló, és sokkal több olyan poszt, amelyben egy aktuális közéleti/politikai/droidsági témát dolgozna fel. Emellett természetesen megmaradnának azok a videó posztok, amik már híressé/hírhedté tették blogunkat. Röviden: még több, még színesebb. Az elvünk változatlan, oszt gyün ami gyün.

Ezek a változások hétfőtől lépnének életbe, ugyanis a mai nappal nem csak a blognak van évfordulója, hanem én nékem is, ezt pedig megjósolható, mivel jár.  Hétfőig igyekszem kijózanodni:) Várunk mindenki szeretettel vissza, és remélem a visszatérő olvasók ugyanolyan élvezettel fogják olvasni eme blogot:)

A cím félrevezető, nem arról lesz szó.
Szeretem a zenét, rengeteg stílust meghallgatok, de a pop mellett a metál az, amit egyszerűen képtelen vagyok élvezni. Az öld meg anyádat és vard bele egy döglött tehénbe hörgőmetált próbáltam értelmezni, de nem ment. Egészen eddig a pontig. Vicces kis összeállítás A helység kalapácsa című filmre. Még hogy sírva mulat a magyar...: