Néha úgy érzem magam, mint egy béríró. Nem abban az értelemben, amit egyesek előszeretettel hajtogatnak azokra, akikkel nem értenek egyet, hogy fizetett szocionista uszító, és ennek ellentetje, mocskos fasiszták által pénzelt gyűlöletkeltő ( pedig nem bánnám, ha fizetnének nekem, de ezek a politikusok már csak ilyenek, ha nem jelentkezel, nem állítják ki a csekket...).

Szóval senki nem gondoljon semmilyen felforgató tevékenységre. Pusztán többen mondták, írjak róluk. Valami jót, valami szépet. Itt nem azon van a gond, hogy nem lehet róluk, végső esetben bárkiről lehet hazudni, szépíteni. Akik tudják, miről beszélek, remélem azt is tudják, nem gondolom komolyan. Mármint, hogy lehet írni róluk szépet jót, nem azt, hogy hazudni:) Egyszerűen képtelenségnek tartom, no. Hisz nem vagyok én költő/író. Ezért ebben a bejegyzésben nem is lesz szó ilyenekről. Inkább a tegnap Indexen megjelent kérdőíven gondolkodnék el, úgyis mint a semmiről, amely a blogolásról interjúvolta a válaszadásra kész júzereket. Köztük engem.

Jó pár éve már, hogy rendszeresen netezek. A blogokkal úgy voltam, hogy pff, a sok balfasz, ahelyett, hogy szociális életet élne. Lásd bash.hu idevágó része:

<TomcatMWI> hja, ha az embernek nincs szocialis kapcsolata, mindenkihez probal beszelni
<TomcatMWI> ebbol lesznek az utcan motyogo oregasszonyok
<garg^work> meg a bloggerek

Ha szóba került, elleneztem is, és fogadoztam, hogy én ugyan nem fogok blogolni. Lásd, legelső bejegyzésem. Aztán lehet ( sőt, biztos), hogy én voltam lemaradva, a blog nem csak arról szól, ha az iskolában Julcsi milyen undok volt, a vajas kenyerét, amit az anyukája csomagolt neki, betett padtársa székére, ő pedig nem látta, és beleült. Szegény Marcsa, hogy ki volt borulva, kedvenc nadrágját tette tönkre.

Akkor kezdtem felfedezni, hogy hoppá, vannak itten tematikus dolgok is, amikor Indexre kikerültek páran. Igaz, Indexet is csak két éve olvasok rendszeresen, hiába no, én mindig lemaradok mindenről. Ha végre szerzek vmire akciós jegyet, az már rég végetért. Hja, ha nem kocsmáznék annyit. Mondjuk, inkább ez. Bár lehet, hogy csak simán balfasz vagyok. Nem, azt azért mégsem. Erről mindig megbizonyosodok, amikor bekapcsolom a mágikus dobozt, és kerskedelmi csatornára tévedek.

No, de térjünk vissza a blogokhoz. Gondolom kitűnt az eddigiekből, hogy azt a fajta írást, ami naplóként szolgál, nem sokra tartom. Tudom, sztereotíp vagyok, rosszindulató, no meg köcsög is ( nem a szó szexuális értelmében, ti kis huncutok), de úgy gondolom, aki ilyet ír, annak a szociális kapcsolatai egy szomorú fűzzel érnek fel, és nincs kivel átélje dolgait, nincs kivel megossza élményeit. Ezért marad a nagyközönség. Ami nyílván egy kis réteget érint, mert hát ez viszonylag kevés embert érint. Tudom miről beszélek, hisz ez így van ezzel a bloggla is. Nem vagyunk mi Subba. Ez, hogy nem sok kapcsolata van az embernek, azért jó esetben 14évesen kezd megváltozni. Ha valaki azért ír személyes blogot, hogy megmutassa, ő pedig mekkora kiri csajszi/csávó, az meg ugye, elég szánalmas magában, szóval nevetni nem ér rajta, szóval több szót vesztegeni rá fölösleges. Úriember a hajléktant sem neveti ki, akárhogy is esküdözik róla, hogy elrabolta az albán kormány, és kísérletezett rajta saját nemzetgazdaságuk felemelése érdekében, és hogy ismét visszaállíthassák a királyság intézményét.

Maradjunk is a tematikus blogoknál. Azt kell hogy mondjam, egyik legjobb találmány ez a szeletelt kenyér óra. Nem vagyok szűzlány (hmm, ez ismét megdobja a keresőkifejezések találati arányát), így nehezen hiszem el, hogy az igazán népszerű hírblogok/ politikai blogok mögött amatőrök állnak. Most nem az Amőbára gondolok, nem hiszem, hogy a Drágabolgárúr törzshallgatókon kívül él ebben az országban olyan valaki, aki azt hinné, azt maga Feri szerkeszteni, és egyáltalán nem kampány céllal. Persze, választások első fordulóját megelőző 72 nap. Höhö, aki ezt hiszi, inkább kapcsoljon az rtl klbura, mindárt kezdőik Máónika.

Az sem véletlen, hogy Amerikában, az elnökválasztási kampányban ( igaz, most csak előválasztás lesz, ráadásul még csak a jelöltek versenyeznek, hogy ki legyen a párt hivatásos indulója), Hillary és Omaha annyira igyekszik megnyerni a bloggereket. Persze nem  Jacket, aki arról ír, hogy nem kapott olyan csokis tejet az iskolai büfében, amilyet szeretett volna. Bezony, a nagy, olvasott, politikával foglalkozó blogokat. Amiket azért lássunk be, nehéz elképzelni, hogy amatőrök szerkesztik.

Hazai viszonylatban azért kétlem, hogy Tomcat releváns szereplő lesz ilyen téren 2010ben, főleg, hogy most megint kitaláltak valamit ellene, mint terrorista. Mostmár nem csodálnám, ha tényleg felrobbanta valamit. No, de most nem ez a témánk, szóval hagyjuk.

Viszont azzal, hogy "profik" szereksztik a különböző tematikus blogokat, megnőtt a színvonal is. Több tartalom kerül ki, változatosabban, és sok esetben akár szórakoztató formában is. Inkább ezt olvasom, mint mondjuk a Népszabadság vagy Magyar Nemzet interpretációjában. Egyik sem tényszerű, de legalább nem unalmas. Kiegészítik egymást, akár Vodka és Narancs.

No meg, ki az a perverz, akit csak a politika érdekel? Szerencsére a munkaidőt gyöngyörűen el lehet tölteni különböző szórakoztató blogok olvasásával/ kommentezéssel. A Pasziánsz gyártóinak valami igazán nagyot kell alkotni, hogy visszaszerezzék a jómunkásembereket, hogy vele üssék el a munkaidőt. Apropó. Milyen lenne eg Pasziánsz/Aknakereső blog?

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.