Mint korábban írtam, tegnap volt Utcabál, amire azt terveztük szerzőtársaimmal, hogy egyfajta gonzo blogírással belevetjük magunkat, és élménybeszámolót tartunk. Remélem, még emlékeznek rá a sok-sok ronda, elfogyasztott alkoholos tartalmú italok miatt. Így másnap.

Magam részéről azt kell hogy mondjam, a gonzó újságírás talán legalapvetőbb technikájt alkalmaztam. Bár mikor ez az írás készül, nem vagyok semminek a hatása alatt, de emlékeim vannak. Nemsoká kiderül, hogy miért. A projekt az volt, hogy ötkor meetingelünk Tokajban, megiszunk egy-két valamit, és onnan belevetjük magunkat a mocsokba utcabálba. Nos, azt hiszem, Hunter büszke lenne rám, hogy olyan dologról írok, amire végül nem jutottam el. Igaz, én kibaszódtam rendesen, mert ma nekem jutott a bad trip. BT monnyon le!

Utcabálról korábban már írtam, hogy tele van paraszttal, egy útszakasz le van zárva kb egy kilométer hosszan, mindenféle szar program, Solymosi Tónitól kezdve a step dance tánccsoportok ugyanolyan kommersz műsoráig. Tömeg, fényrudat áruló alkalmi kereskedők, balta arcú apuk, anyuk. A legsúlyosabb csapás azonban mégis az, hogy valami mocsok drága az alkohol. Ezt pedig épeszű ember nem tudja élvezni, hacsak nem részeg.

Ebből adódott az alap konfliktus. Mi elkezdtünk fröccsözni, mások már mentek volna le. Rendben, akkor majd lent összefutunk. Oly annyira elkezdtünk fröccsözni, hogy valakik megtalálták a Titanicot a tv-ben, és akkor ezt most nézzük. Mondták. Egy utolsó szar, hatásvadász film, azonban azt kell mondjam, fröccsözve, társasággal, kiröhögve az egész szenvedést ( nem azt, amikor elsüllyed, és emberek rohat geci halált haltak), hanem a romantikusnak tűnő nyáladzást. Nem igazán értettük, miért pont tegnap volt, hiszen semmi évfordulója nem volt ( később tudtuk meg, hogy kiállítás nyílt), és arra a következtetésre jutottunk, hogy 2007.09.01 és a Titanic elsülyeddése közt valami zsidó összeesküvés van. Akarom mondani, büdös zsidó összeesküvés. Fúj. De mivel a számminsztikához nem értünk, ezért inkább kértünk még fröccsöt.

Egyébként csak nekem tűnt fel, hogy az egész film egy kommunista propaganda volt? Várom, amikor Michael Moor rendezi meg a saját Titanicját. Bár ott talán Bush lenne a főgeci. Ki más. A bátor tenoristák terroisták pedig az elnyomott munkásosztály. Na mindegy, utcabálról van most mégis szó. Miközben ment a film, több telefont kaptunk, hogy mégis hol a faszban vagyunk. Hát, mondtam, nyugalom, még megisszuk a fröccsöt, és megyünk. Aztán persze kértünk még egyet. Addig- addig fröccsöztünk, míg egyesek visszatértek, mi pedig magunkban, nagy bölcsen megállapítottuk, hogy csak minket igazol az idő, értelmetlen időpocsékolás az utcabál, mikor itt is be lehet rúgni, kényelmesen, ülve, nem kell annyit gyalogolni, nyomorogni a sok baltaarcú apa, anya közt, és úgy csapkodni a zsebeid irányába, mintha szúnyogok szívnák a véred, és nem alkalmi fényrúd árusok a telefonod/ pénztárcád.

Aztán, beütött a krach. Bezárt a kocsma. Eljött az éjfél, a cipőnk is összement, megmentő hercegnő pedig semerre, szóval magunknak kellett kezünkbevenni életünk irányítását, prioritást élvezve a "hol rúgjunk be/hol folytassuk az ivást tovább" örökérvényű kérdések megválaszolása. De mivel utcabál volt, nem aggódtunk, mivel hivatalos afterparty volt a Spátenben. Érd Parádé Bónusz/ Plusz. Amint mindenki kiröhögte magát ezen a képen, folytassuk tovább.

Ez az a pont, ahol én is hivatalosan bekapcsolódtam az események sodrásába, és elkezdtem pálinkázni. Pedig nem akartam. De nem tudtam mit csinálni, hogy valahogy átvészeljem azt a sok tirpákot, aki ott volt. Hihetetlen. Mintha utcabálon lettem volna. Na jó, ők igen.

Innentől ne várjon senki semmi jót tőlem. Akik rendszeresen járnak bulizni, a szerencsétlenebbek tudják, mi is az a bad trip, amit fentebb is említettem. Na, nekem beütött. Mindenki részeg körülöttem, pedig Istenemre esküszöm én is megittam már a kenyerem javát, de egyszerűen semmi. Csak nézek körbe, nem tudom eldönteni, hogy kiröhögjem az embereket vagy szánjam őket. Ezen az ambivalens érzésen nem tudtam túltenni magam. Aztán eszembe jutott a Trend című kis klasszikus, és azzal szórakoztattam magam, hogy próbálok felidézni bad tripeket. Mind saját életemből, mind filmekből. Miután az elfogyasztott vegyi gyümik és ezek sem tudtak életörömöt csalni belém, hazamentem a faszba. Azt hiszem, ez a májam üzenete volt. Még le kell szűrnöm a megfelelő konzekvenciákat. Illetve, megtörént. Csak be kell lássam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.