2007.09.11. 15:35
Ez a harc lesz a végső
Tegnap mindenféle válogatást, móka kacagást igyekeztem összeszedni, ezért ma adjunk a komolyságnak. Ma szeptember 11-én eléggé determinálja a blogírást Leopold "Butters" Stoch születésnapja, illetve az ikertornyok pusztulása. Így igyekszem elkerülni őket, merthát úgy vagyok ezzel, hogy sportembernek nem kihívás arról beszélni, amiről mindenki. Próbáljatok csak meg egy kocsmai beszélgetés során a globalizmus problémáiról beszélni, amikor mindenki a pináról regél. Utóbbiról még az éppen betévedő cigit kunyerálni próbáló 16 éves is tud, előbbiről azonban már nem. Ha csak nem hozza be a Holnapután című, khm, korszakalkotó filmet, mint az antiglobalizmus élharcosát.
Amit megkísérelek összehozni, kicsiny falunk ( ahol megszülettünk és majdan meghalunk egy züllöt hajnalon, mely áspol s eltakar), Magyarisztán nagy ellentétét, a liberalizmus és radikalizmus szembenállását körbejárni. A magam módján, csapongva.
Valahogy úgy vagyunk mostanában a liberalizmussal, mint Cartman a macskával, ez egy rossz, rossz liberlizmus, fúj, meg kell botozni. Magába foglalja a modern világ minden bűnét, a drogosságot-buzisságot-pedofílságot-szingliséget-nemzetvesztést. Ő lenne a modern, nyugati világ Oszama Bin Ladene, ha ez már nem lenne foglalt, antikrisztust meg snassz mindig ellőni.
Holott, mi maga a liberalizmus? A világ első, rendszerezett ideológiája, amely olyanokat feltételez, hogy az ember alapvetően rossz, ezért szükséges egy viszonylag erős állam, amely megvédi tagjai életét és vagyonát, de mégis sok mindenben szabadságot biztosít, mint aztat' a neve is mutassa'. Nem kívánok rátérni a különböző társadalmi szerződésekre, mert akkor aztán messze vezetne, akit érdekel, olvasson John Lockot, David Humeot, Montesquieu-t, Rousseaut. Perverzeknek érdekes, nem perverzeknek nem érdekes. Persze, a klasszikus liberalizmusba sokkal több minden tartozik bele, de lehetetlen mindenről szólni, akár a Háború és Béke terjedelmében is.
Demokráciában a liberalizmus alapvető eszméje, mint biztosítani az emberi és állampolgári jogokat, korlátozni az államot, hogy az koncentrálja hatalmát, visszaélhessen vele, visszaszorul. Ha egyszer biztosítva vannak, akkor ezzel nem kell foglalkozni. Kivéve, ha politikai oka van, mint jelen esetben.
Ilyen időkben a liberalizmus a tolerancia élharcosa. Ami nagyon kétélű dolog, és meglátásom szerint pont ez okozza a konfliktust. A nagy Ámerikában, ahol egy rendes viccet sem lehet már elmondani, mert az sértő valakire, elérte a maximumot. Ez pedig sokakat sért. Nem kell ahhoz rasszistának lenni, előítéletesnek, hogy bántson valakit ez a túlzott nagy tolerancia. Nem mindegy, hogy niggers vagy naggers, ugye? Azonban ez nem csak a "szabadság földjére",
Addig rendben van, hogy hagyjuk meg a szabad választást bizonyos dolgokba, abortusz, drogkérdés, szexuális preferencia estébé, de amint üdvözítőnek tartjuk ezeket, és mindenkit, aki ezt nem követi, intoleránsnak bélyegzünk, ott már megelégelik, és létrehoznak olyan dolgokat, mint a kurucz.info. Emellett, azt kell hogy mondjam, a neoliberalizmus vak. Annyira erölteti a toleranciát, hogy minden más tényezőt figyelmen kívül hagy. Ha a cigányság kerül terítékre, az alapérv: szegények, elnyomják őket, megbélyegzik, és valójában nem velük van a probléma, hanem velünk. Uram bocsá', bassza meg. Eredendően bűnösek vagyunk, mondá' a Szent Írás, de én mégsem hiszem ezt el. Mert van ebben a magyarázatban is igazság, nem mondom, tényleg önbeteljesítő jóslat lehet, hogy egy cigány csak lopni tud, és folyamatos visszautasítással találkozik, ha még becsületesebb is, mint Orbán Viktor, végül csak nem lesz más megoldás a megélhetésére, minthogy lopni megy a Pityingerrel és a Váradival. Csak neki talán több esze lesz, és nem tesz beismerő vallomást. De ezen kívül van egy másik vonulata a dolgoknak. Nem csak "velünk" van a baj, hanem "velük" is. Az idézőjel arra szolgál, hogy ezzel is jelezzem, nem a Morvai Krisztinás magunkfajta-magukfajta dichotómiára utalok. A cigányságon belül igenis vannak olyan problémák, amik képtelenné teszik őket, hogy integrálódjanak a társadalomba. Ezek pedig kultúrális minták.
Igen, Béláim az Úrban, akárcsak az iszlám. Eljön abból a távoli, mesés Keletről, énekli a Ska-P -al közösen a Mestizaje -t, a multikulturalizmus himnuszát, ápolja a szokásait, ami teljesen helyénvaló, majd úgy gondolja, hogy ezentúl másnak is úgy kell élni, mint neki, bűnös, rossz ez a hely, át kell alakítani az egész társadalmat, ami ráadásul előítéletes is, mert radikálisnak bélyegzi a muszlimot. Ezt cáfolandó, megölik azokat, akik ezt hirdetik. Gondolok itt Pim Fortuynra és Theo van Goghra. Az első személy a Holland szélsőjobb (?) vezére volt, akit éles bevándorlás és iszlámellenesség jellemzett, mellesleg homoszexuális volt. Vállaltan: "A muzulmánok számára homoszexuálisként én egy disznónál is kevesebb vagyok. Büszke vagyok rá, hogy Hollandiában előjöhetek a homoszexualitásommal, és szeretném, ha ez így is maradna, nagyon szépen köszönöm." A második személy pedig azért halt meg, mert filmjeiben az iszlámot radikálisnak ábrázolta.
Jogosan kérdezhetitek tőlem, hogyan jön mindez ahhoz, amivel az írást kezdtem. Hogy kapcsolódik ez a magyarországi viszonyokhoz. Remélem, kevesen vannak így, hogy nem értik. Nekik mondom. Úgy, hogy először is be kell látni, ez nem csak kicsiny hazánkban van így. Globális szinten probléma ez, hogy a mainstream liberális, és mindenkit tolerál, '45 óta pedig cikivé is vált rasszistának lenni. De ebből adódnak a későbbi hatalmas problémák.
Amint az első lépés megvan, és elfogadtuk, hogy mégsem vagyunk olyan különlegesek, hogy csak velünk történhet ilyen, és túltettük magunkat, hogy nem nemzetközi zsidó összeesküvés folyik itt, akik el akarnak pusztítani minket, továbbléphetünk. Másodjára meg kell érteni, hogy vannak olyan emberek, akik alapvetően nem lennének előítéletesek, de annyira agresszíven súlykolják a fejükbe ezeket a "követendő" dolgokat, hogy azt mondják, elég bazmeg, hagyjál a faszságokkal. Ráadásul ezért nem vagyok fasiszta. Hogy is volt fentebb az önbeteljesítő jóslattal? Ez nekem rosszat akar, és meg kell védenem magam. Amint ide eljut, összetalálkozik olyanokkal, akik ugyanígy vannak, mint ő, csak ők már előítéletesek. Aztán lázadnak, cigányokat vernek, meg éneklik a Panzerliedet a Duna-parton.
A neoliberlizmus legnagyobb hibája, hogy a klasszikus liberalizmus alappontját változtatja meg. Mégpedig, hogy az ember alapvetően rossz. A sajátja az előítélet, a kirekesztés, mert fél, kicsinek érzi magát, és kell keressen valakit, akit megbélyegezhet, akit okolhat problémáiért. Akire mutogathat, hogy ha ők nem lennének, nem lenne semmi gond. Ez az, amit nem lehet sehogy kiölni az emberből. Nincs az a nevelés, nincs az a média hatás. Mert be kell látni, hogy a neoliberlizmus legnagyobb tanítója a média.
A média, ami igyekszik a lehető legtoleránsabb embereket faragni belőlünk, hogy jó fogyasztók legyünk. Az, hogy valami pozitív változás álljon be a világban, ami a neoliberlizmusnak, mint ideológiának célja lehet, elveszett. A fogyasztói társadalomnak kellett valami legitim eszme, amivel fenntartsa önmagát. Ezért utálják annyira a liberlizmust, mert csak ezt látják. Azok, akik nem tették túl magukat az első ponton, és mindezt zsidó összeesküvésnek látják, őt találkoznak azokkal, akik csalódnak a rendszerben. Majd elnevezik magukat radikálisnak. És direkt provokálnak mindent, amit a liberálisok képviselnek.
Az, hogy Árpád-sávos zászlóval vonulnak, és azt mondják, nem, véletlenül sem azért van, mert a nyilas zászlóra hasonlít, nagyon szépen kifejtik, hogy történelmi jelkép, Árpád-ház, hagyomány tisztelet, és csak paranoiások. Ezzel szemben én azt mondom, a liberálisok maguknak köszönhetik mindezt. Toleranciát várnak el mindennel szemben, viszont ők nem tolerálják a másfajta gondolkodást. Ami lehet, hogy már divatjamúlt, de attól még létezik. Ha minden rosszat elfogadunk, akkor ezt is kell. És amíg ezt nem fogják elfogadni, addig igenis Árpád-sávval vonulnak majd a radikálisok, és felkarolnak mindent, ami provokatív lesz.
Végezetül pedig még egy gondolat, valahol fentebb pedzegettem hogy Amerikában egy viccet nem lehet már elmondani, mert sértő. Na de, kérdem én, a legjobb zsidó vicceket nem zsidók találják ki? Mivé lesz a világ, ha már nem engedik, hogy nevessünk. Mert a humor bizony nem lehet toleráns. Pont azért nem, mert nem rosszindulatú.
A tolerancia az egyik legfontosabb dolgok, ezt nem vitatom. De azt már igen, hogy vakon kell mindent tolerálni. Ahhoz, hogy toleráljunk, meg kell ismernünk és meg kell értenünk. És csak abban az esetben tudjuk tolerálni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.