A bloggazda (értjük alatta Peatet, aki most megfázással küzd, hogy szerdán ott lehessen velünk) szakmai irányultságára, valamint elhivatottságára tekintettel a nagyérdemű figyelmébe szeretném ajánlani a politikai iránytű elnevezésű - sajnálatos módon csak angol nyelven hozzáférhető - hómpédzset. Biztosan sokan ismerik, de egy újszülött politológusnak minden vicc új.


A Political Compass arra a - minden jel szerint igaznak bizonyuló - tézisre épít, mely szerint egy ember politikai irányultsága sokkal jobban definiálható két dimenzióban, mint egyben. Azok számára, akik ezzel a dimenzió-izével hadilábon állnak, magyarázatul csak annyit: a hagyományos, politikai bal-jobb felosztás az elmúlt években-évtizedekben egyre röhejesebbé vált; a napokban beszélgettem például egy faszival, aki fennen hangoztatta (saját állítása szerinti) kőkemény konzervatív státuszát, majd a tesztet elvégezve rá kellett döbbennie arra, hogy kábé annyira jobboldali, mint Fidel Castro.

Szóval a teszt abból áll, hogy (hat témakörben) 62 állítást olvashatsz, majd egy négyfokozatú skálán be kell jelölnöd, mennyire értesz egyet magával az állítással: nagyon, simán, nem, nagyon nem.

Ahogy a többfokozatú anális vibrátort használók mondanák: a többi a gép dolga; el fog helyezni egy koordináta-rendszerben, amelynek vízszintes tengelyén a gazdasági, a függőlegesen a szociális értékekhez való viszonyulást ábrázolják.

Érdekességképpen összehasonlíthatod magad híres emberekkel, legalábbis értékválasztás szempontjából.

Itt politikusok nevei olvashatóak, a Dalai Lámától Merkelen és a pápán keresztül Bushig.



























Itt az igaz politikusi  nagyágyúk (na jó, Friedman ilyen szempontból kakukktojás), ha nem lenne világos, ki kivel van és merre hány óra.



























És itt pedig (hogy a művészetek zászlóvívői se érezzék kisemmizve magukat) zeneszerzők elhelyezkedése látható a spalettán (mert mint tudjuk, annak a szónak, hogy "paletta" nincs semmi értelme).

Azt azért jó látni, hogy Wagner és Bartók a két végletet jelentik.



























Persze nem valószínű, hogy mondjuk Puccini vagy Mozart vette volna a fáradságot és ráklikkelt volna a PC honlapjára, de a véleményüket nagyjából ismerni, vagy legalábbis valószínűsíteni lehet, és jó hatásfokkal megtippelhető, mit válaszoltak volna egyik-másik kérdésre.

Szerintem nagyon ott van; érdemes kipróbálnotok, még akkor is, ha nem politológusnak tanultok, hanem inszeminátornak vagy tömegoszlatónak. Aki pedig nagyon szeretné megcsinálni, de nem beszéli Cathy Barry és Hannah Harper nyelvét, jelentkezzen a kommentekben, mert Csuri lefordította a tesztkérdéseket és elküldjük mélben. Ily módon magad elé teszed és a teszten végig tudsz menni, a diagramot pedig magyarul is meg lehet nézni.

Jó szórakozást. Számoljatok be élményeitekről és az eredményekről, mert csak így tudjuk tájékoztatni a Nagy Testvért.