A felmerült esetek

            Az Egyesült Államok történetében eddig 16 esetben kezdeményezett a képviselőház peren kívüli eljárást közhivatalnokok ellen, ebből három alkalommal az éppen regnáló elnök ellen. Az első Andrew Johnson elnök volt, aki ellen a Kongresszus vádat emelt. A második alkalom Richard Nixon esetén volt, aki mielőtt lefolytatták volna az eljárást, lemondott elnökségéről, és a helyébe fellépő Gerald Ford kegyelemben részesítette. A harmadik példát Bill Clinton szolgáltatja, bár esetében nem került sor az eljárás lefolytatására, ugyanis a Szenátus leszavazta a vádeljárást.

            Megpróbálom mindhárom esetet a rendelkezésre álló forrásokból a lehető legalaposabban körbejárni, kitérve az elnökök akkori megítélésükre, politikájukra, hiszen ezek a körülmények mind kihatással voltak az eljárásra.

Andrew Johnson

            „Ha szegénynek lenni bűn, be kell vallanom, hogy bűnös voltam, nagy bűnöző voltam, bűnözőnek születtem, és életem nagy részét bűnözőként éltem le. Igen, küszködnöm kellett a nyomorral, e rettenetes és vad szörnyeteggel. Éjjel nappal együtt voltunk.” – mondta egyszer a Kongresszusban Andrew Johnson, az Egyesült Államok 17. elnöke. Szülei írástudatlan segédmunkások voltak, maga Johnson is csak húszéves korában tanult meg írni és számolni felesége által. Szabósegédként dolgozott, vagyonosodása után lépett politikai pályára. Élete állandó harcból és gyűlölködésből állt, kielégíthetetlen hatalomvággyal bírt, alkura és kompromisszumra képtelen volt. Ez vezetett később a Kongresszussal való elmérgesedett viszonyához.

            Johnsont nem választották elnökké, Lincoln halálakor, mint alelnök vette át a kormányzást. Rengeteg elkerülhető konfliktusban volt része elnöksége során. Külpolitikájában államtitkárának köszönhetően sikereket ért el. Indiánpolitikáját utódai is követték. A déli államok újjáépítésére irányuló politikájának kudarcai azonban elmosták kormányzatának eredményeit. A rekonstrukciónak három célja volt: az Unió mielőbbi helyreállítása, a déli „arisztokrácia” megbüntetése, és saját győzelmének elősegítése a következő elnökválasztáson. A volt rabszolgáknak nem kívánt politikai jogokat biztosítani, mivel alsóbbrendűnek tekintette őket, valamint a déli szavazókat is elvesztette volna. Ezzel megkezdődött az a párharc közte és a Kongresszus közt, ami végül bukását eredményezte. Johnson szembeszállt a XIV. alkotmány-kiegészítéssel is, ami által egyesítette a önmaga ellen a mérsékelt és radikális republikánusokat, így tönkretette saját választási esélyeit. A republikánusok igyekeztek a volt rabszolgáknak politikai jogokat biztosítani, de Johnson sorozatosan megvétózta ezeket a törvényjavaslatokat, de ezeket a Kongresszus kétharmados döntésekkel érvénytelenítette.

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.