Ötszáz oldal, kivégezve. Mint oly sok mindenki a maffia történelmében. A napokban írtam, hogy megvásároltam John Dickie: Cosa Nostra című könyvét, amely a szicíliai maffia történelmét mutatja be az 1860-as évektől napjainkig. Nem tudok mást, csak megerősíteni azt, amit akkor mondtam: akit érdekel a szicíliai szervezett bűnözés, mindenképpen olvassa el a könyvet.

Komoly tudományos munka áll a háttérben, a stílus azonban szórakoztató, tényleg olyan, mintha regényt olvasna az ember. Helyenként még poénokat is kapunk, amikre igazán nem számít az ember. A vége felé a maffia üzleti érdekeltségeit említi, közte a hulladékszállítást, amire  megjegyzésként ezt olvashatjuk: ezt bizony Tony  Soprano is megirigyelné. Mondom, anyád. Ez mekkora oltás, hogy tényleg létezik egy  Tony Soprano  Szicíliában, és ő is  ezzel fedezi  illegális cselekedeteit. Majd kb 10 másodperc múlva leesett, lol. 

Sok esetben legendát oszlat. Dickie cáfolja a Parasztbecsület romantikáját, hogy a maffia a szicíliai néplélek, olyan emberek, akik nem hagyják magukat megalázni, saját kezükbe veszik az életüket.



Tudományosan az sem igazolható, amit oly szívesen hangoztat mindenki, mégpedig a maffia segítségével foglalták el az amerikaiak Szicíliát a II. világháborúban. A legenda szerint a börtönben ülő Lucky Luciano megegyezett az USA kormányával, hogy a szigeten levő kapcsolatait felhasználva a jenkik szinte veszteség nélkül szállhatnak partra. Aki olvasta Puzo A szicíliai című regényét, ismerős lehet a dolog. Érdekes, hogy a valóságban tényleg létezett egy Don Caló nevű tiszteletre méltó férfi, aki segített az amerikai csapatoknak, majd restaurálta a maffia hatalmát magas egyházi tisztséget viselő testvérei segítségével. De ettől függetlenül nem bizonyított (és persze akik hisznek az összeesküvésekben, a kormányzatok titkos, piszkos játszmáiban, nem győzik meg), hogy a maffia ily módon résztvett volna a hadműveletben, hiába is szolgálta érdekeit.

Apropó, emlékszünk, hogy hívták ezt az embert a regényben? Don Croce Malo. És valakinek rémlik a testvére? Arról már nem is beszélve, hogy meg voltam győzödve, Salvatore Guiliano történe fikció, holott a valóságban szinte minden úgy történt, ahogy Puzo írta. Csak kevésbé romantikusan

Központi szerepük van a maffia ellen harcoló személyeknek a 19. századtól kezdődően napjainkig. Itt nem csak a két leghíresebbre gondolok, Cesare Morira és Giovanni Falconera, hanem azokra a kisemberekre, földbirtokosokra, ügyészekre, szakszervezeti aktivistákra, rendőrbírókra, akik felvették a harcot a maffia ellen, de az esetek többségében mindig kudarcal jártak. Az ő életük, harcuk, eredményeik mind megismerhetőek.

A legendák eloszlatásában nagy segítséggel vannak a pentitok vallomásai, akik a maffiából kilépett,  a hatóságokkal együttműködő szenélyeket jelentenek. Az egyik leghíresebb közülök, a "két világ ura", Tomasso Buscetta, aki a hírhedt "csúcsper" koronatanuja volt. Ő szolgáltatta azokat a felbecsülhetetlen információkat, ami segített megérteni a maffia működését, szervezetét, és a hatóságok előtt is nyilvánvalóvá vált, a maffia egy valódi, létező szervezet, ami mintegy árnyékállamként működik. Hogy mi vezetett Buscetta "megtéréséhez"? Egy maffiaháború, amelyben a corleonei Toto Riína mindenkivel le akart számolni, aki a hatalmát szerinte veszélyeztette. A maffiózók rokonai ugyanúgy célpontok lettek, így történt, hogy Buscetta közel 30 családtagját végezték ki.

Az amerikában létrejött, szicíliai érdekeltségű maffia létrejöttével szintén foglalkozik a könyv, igaz, Joe Bonnanoval bezárólag.

Rengeteg mindent lehetne elmondani még a könyvről, de tényleg csak azt tudom ajánlani, olvassa el mindenki, aki érdeklődik a téma iránt. A legnagyobb érdeme, hogy a Cosa Nostrát a maga teljes valójában mutatja be. Óvassatok

A bejegyzés trackback címe:

https://osztgyunamigyun.blog.hu/api/trackback/id/tr59448431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Don Calo' · http://gangstersinc.tripod.com/Vizzini.html 2008.06.26. 19:05:56

Hát... TuNNék mesé'ni... (De az omerta ugye...)

Don Calo' · http://gangstersinc.tripod.com/Vizzini.html 2008.06.26. 19:14:58

Norman Lewis: A tiszteletre méltó társaság (1966.) könyv
Gellért Gábor: A maffia (könyv)

- Az első nagyon pontosan elmon'GYa a dolgokat, amire itt utaltál Te is. Aztán a '70-es évektől szinte máig is sok újságkívágást tettem abba a könyvbe "gyűjteménynek". Igen, a bűnbánó Buscetta is volt a '80-as években, és egészen Toto Rina-n át Provenzano-ig sok-sok "adat" lett. Má' nem nagyon követem - "belefáraTTam"...
Mint "Zu Calo' " a vége felé...

Tutti saluti, e baciamo le mané.
Don Calo'

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2008.06.28. 16:16:35

Don Calo, Isten hozta minálunk:)

Azt hiszem, az omerta már nem vonatkozik a halottakra, szóval meséljen nyugodtan;) No meg, tudjuk, hogy csak addig él az omerta, amíg a család érdekelit szolgálja;)

Tetszik a Gangsters Incorporated, amint lesz több időm, végigolvasom:)
süti beállítások módosítása