A mai nap egyszerűen KATASZTROFÁLIS volt. Nem elég, hogy egyszerre tanulok nemzetközi jogot, közigazgatási jogot, valamint közpolitikát. Nem... Csörög a telefon és beleszól egy bátortalan női hang, hogy ugyan keressem meg a lányát. ( O.O ?!?!?!?!?!?!?!??!!?) Meg ha már elkezdem a keresést az urát is. Azaz már nem sokáig az ura, mert épp válófélben vannak. Mindenzt így kb egylevegővel. Megkérdeztem, hogy biztos-e benne, hogy jó számot hívott, de ekkor elmondta, hogy tuti, mert elvileg ebben a házban laknak ők is. Meg, hogy ha esetleg itt lennének, akkor csak kérdezzem meg, hogy csak "lazítanak", vagy "a nagymamánál vannak", vagy tényleg el vannak-e tűnve. E! Itt bevallom elkezdtem kifele nézegetni az ablakon, hogy tuti valami kandikamera, de sajnos nem... És hogy jönne ő is keresni, csak ugye a fagyos utak. És most jön a lényeg. Megígértem neki, hogy megvizsgálom a lakást, és ha ott vannak, akkor megkérdezem tőlük, hogy el vannak-e tűnve. Ekkor a hölgy szólt, hogy tegnap még tuti itthon voltak, mert beszélt velük telefonon. Csak ma már nem tudja a férje számát (O.O ?!?!?!??!?!?!?!?!?). Hát én követtem az utasításokat megnéztem a lakást, aminek ajtajáról és a kilincsen lévő 42 mm porról arra következtettem, hogy legalább másfél éve nem nyúlt hozzá senki. Kopogtattam is. Majd közöltem a "megbízómmal", hogy nem jártam sikerre. Erre ő mondta hogy semmi baj, azért majd napi rendszerességgel tájékoztat, hogy megvannak-e már (O.O ?!?!??!?!?!??!???!?!). Mindezek tetejébe rátaláltam erre:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.