Egy kis napsütés a borús reggelekre.

Nyugodjon békében!

 

Ötszáz oldal, kivégezve. Mint oly sok mindenki a maffia történelmében. A napokban írtam, hogy megvásároltam John Dickie: Cosa Nostra című könyvét, amely a szicíliai maffia történelmét mutatja be az 1860-as évektől napjainkig. Nem tudok mást, csak megerősíteni azt, amit akkor mondtam: akit érdekel a szicíliai szervezett bűnözés, mindenképpen olvassa el a könyvet.

Komoly tudományos munka áll a háttérben, a stílus azonban szórakoztató, tényleg olyan, mintha regényt olvasna az ember. Helyenként még poénokat is kapunk, amikre igazán nem számít az ember. A vége felé a maffia üzleti érdekeltségeit említi, közte a hulladékszállítást, amire  megjegyzésként ezt olvashatjuk: ezt bizony Tony  Soprano is megirigyelné. Mondom, anyád. Ez mekkora oltás, hogy tényleg létezik egy  Tony Soprano  Szicíliában, és ő is  ezzel fedezi  illegális cselekedeteit. Majd kb 10 másodperc múlva leesett, lol. 

Sok esetben legendát oszlat. Dickie cáfolja a Parasztbecsület romantikáját, hogy a maffia a szicíliai néplélek, olyan emberek, akik nem hagyják magukat megalázni, saját kezükbe veszik az életüket.

Nem a legújabb(közel egy hónapos), de én most jutottam hozzá. Horn Gábor ismét szenvedélyesen őszinte (volt kitől tanulni), ami nekem, aki politikiával foglalkozik, nem meglepő. Már a kijelentése. No de TV-ben, ilyet? Gabi...

... mikor fog csődbemenni ez a Budapest TV, ez az......". Nagy rakás szar, hogy én fejezzem be a cenzúrázott betelefonáló kérdését. A kérdés, amire még a jósnő sem tudja a választ.

Károsítja az önbecsülésed. Meg mindent. Nem áll fel. Meghalsz. Ha nem rákba, akkor a börtönbe, mert asszony megcsal, hogy nem tudod kielégíteni, te bosszúból pedig végzel velük. De most nem ezekről akarok beszélni, csupán elkalandoztam. Mindenkinek ismerős szituációról kívánok beszélni, akik járnak kocsmába hétvégente, rendszeresen. Akik hozzám hasonlóan hétközap is, ők is figyeljenek.

Általában minden pénteken vagy szombaton megérkezik öt-hat csinos lány, rohadt cink ruhában, plusz egy kísérő faszi/ nő/ mindkettő egyszerre. Az illuminált állapotban levő vendégek pedig néznek, mint kezdő buzi a gőzfürdőben, hogy ez itten most űrlények invázója és gyorsan igyunk négy sört egy kis földimogyoróval vegyítve, mert elpusztul a planéta öt perc múlva, vagy inkább mégsem. Aztán idővel persze ezt is megszokja, mint mája a rendszeresített tömény inputot.

Kis magyarázattal tartozok, hogy miért nincsenek új posztok. Közeledik a vizsgaidőszak, ezer és ezeregy kurva elemzést kell írni, köztük a nagy kedvencemről, amihez tegnap végre megvettem a szakirodalmat: John Dickie- Cosa Nostra- Az olasz maffia története. Az elemzés címe, amit szerintem ide is fel fogok tenni, egyszerűbb, mint mindnekinek átküldözgetni: A szicilíai maffia, mint oligarchikus állam. Egyfajta politikaelméleti dolgozat, amelyben az évszazadok óta működő cosa nostra működése, szerveződése, kvázi államalkotó funkciói és az államok ezen irányú működése, szerveződése, funkciói közti hasonlóságot kívánja kimutatni.

Addig is röviden a könyvről, mert csak tegnap vettem meg, és 50 oldalt haladtam vele. John Dickie könyve mindenkinek kötelező darab, akit jobban érdekel a maffia világa, mint amit a Magellánból megtudhat. A magam fajta mániákusoknak kiváltképp. Szóval ha kivülről tudod a Keresztapa trilógiát, Casinot, Nagymenőket, Bronxi mesét, Volt egyszer egy Amerikát, Sopranos mind a hat évadját, A szicíliai minden sorát ismeri (naná, hogy a Keresztapával együtt), annak már csak ez a könyv hiányzott. Nem regényről van szó, hanem tudományos igényű munkáról, kutatásról. Aki ezalatt száraz elméleti dolgokat ért, azt menjen vissza a kvantum-fizika könyvéhez, de ha bátrabb (elvégre maffiáról van szó, és nem Star Trekről), tegyen egy próbát.

Volt már több megemlékezés a blogon születésnapokkal kapcsolatban. Nem mondom, hogy másnapos vagyok, és ma csak azért ez a bejegyzés lesz. Két esemény is van, az egyik Oláh Ombre barátom, a mai napon, a második pedig Csuri, Őnéki a napokban(személyiség jogokra való tekintettel nem mondok pontos dátumot:) ), így ezutón kívánok nekik boldog születésnapot, és mérsékelt másnapot! Szabinál tudom, ez már esélytelen.
UPDATE- kommentekből értesültem, Mentulának is aktuális, szóval megkésve bár, de törve nem, neki is bódog-bódog:)
 
 

Üdvözletem kedves blog olvasó társadalom!

sok-sok kihagyás és atyai baszogatás után végre újra írok, mert ez olyan téma amit mindenképp meg kell osztanom a nagyérdeművel.

nemrég nagy szerencsében volt részem. Az egyetemen egy jutalomútban vehettem részt melyet elvileg az EU támogatott. Utobbi talán nem is lenne érdekes, ha nem kellett volna a nagy és csodás Eu-s intézményeket sorra látogatni ( ami végülis nem is volt rossz :) )

de ezzel nem untatok senkit. Ha esetleg nagyon sikít a nép akkor írok arról is egy beszámolót, de ami sokkal érdekesebb a nép számára, mi más mint a "sör-pop-csajok"
kinek milyen sorrendben, mennyiségben, minőségben :)

Gondoltam így vizsgajelentkezés előtt írok egy gyorsat! Peat megnézette velem a Nóbeldíj az agykárosodásért, avagy az ezt übereld... c. postot. Nos nem nagyzolásból, de megcsináltam. Felénél bizsergett a tarkóm, az utolsó 3 percben pedig a ritmus is kezdett megtetszeni, no de azért lezsibbattam. Amannyira, hogy muszáj volt egy olyan kolosszus segítő keze után nyúlnom, aki élő legenda, rocktörténelem, és még nem szerepelt ezen az oldalon!