Csurtus írt egy kiváló posztsorozatot a romániai autós közlekedésről. Mint azt tudjátok, magam is Erdélyben töltöttem két hetet, a tömegközlekedés minden szépségét kiélvezve.

Intermezzo: ez a poszt egy kedves ismerősömnél készül, Johnny és egy üveg áfonya pálinka  társaságában egy csajbulin. Ezt csakis azért írom, hogy  majd tudjak én is okosat válaszolni a hét bloggere ezen kérdésére- /me öniróniát gyakorol. 

A Gyergyói-medence Hargita megye egyik leggyönyörűbb pontja.  Budapestről  minden nap  indul busz, vonat, amely közvetlenül oda megy.  Ehhez képest, helyi közlekedés talán Albániával vetekszik. Fontos itt tisztázni, nem az alfabetikus sorrend kedvéért kezdtem eme országgal. Gyergyószentmiklós busz- és vonatpályaudvara a város legvégén van, a központtól egy jó félóra sétával.

Sok helyen halljuk, nem véletlenül, hogy az egyszeri magyar ember által oly lenézett szomszédos országok, úgy elhagyták a magyar gazdaságot Szent Pál az oláhokat. Ebből egy turista nem sok mindent tapasztal. Én nem turista státuszban tartózkodtam ott, így még annyira sem jött át a Dák puma. Mindezt a tömegközlekedésre hatványozottan értendő.

Mi Szovátára, Gyergyóújfaluba és Dánfalvára akartunk eljutni. Akik jártak már Erdélyben, tapasztalhatták, rengetegen stoppolnak. Nos, ez nem véletlen. Szovátára(ami ugye egy rohadt híres fürdőváros), kettő buszjárat indult.

 Nettrollok kérdezhetik, "mégis miafasz kellene legyen te hülye fasz". Nos, én sem azt várom el, hogy 10 percenként induljanak távolsági buszok, de egy kora reggel, egy délután, azt  keveseltem. Ez nem is nagyon fikázandó, mert sok emberrel beszéltem, mind azt mondták, kevesen járnak tömegközlekedéssel. A blog olvasói mind művelt emberek, így ismerik a klasszikus szillogizmus szabályait, ezért kérem őket, alkalmazzák jelen esetben is.

A helyi közlekedés azonban katasztrófa. Amikor Dánfalvára mentünk, 14.18kor indult a vonatunk. Hőség lévén gondoltuk, gyalogoljon, akinek két anyja van. Minden óra félkor indul helyi busz. Eméletben és álmunkban. Fél órát vártunk arra a buszra, és eléggé kezdtünk pánikolni, amikor nem érkezett meg. Inkább kerestünk egy taxit, nem sejtve, hogy az is legalább ennyire bonyolult.

Anyáztam már a blogon a Volánbuszról. Kimaradnak járatok és futtottak még szépségek. Ha egy 10 percenként közlekedő járatból marad két egy-két járat, az is zavarésó, de ha óránként induló busz... Nos, mint utólag kiderült, ez sem maradt ki, pusztán bőven késett(amire nehezen fogtunk taxit és az megérkezett a vonathoz, egy időben befutott a busz). Ez pedig egyáltal nem szokatlan ott. A Szovátára induló busz, mint ahogy a visszaútra levő legalább fél órát késett.

Ami pozitívum, hogy a buszok kényelmesek. Általában minibuszok közlekednek, légkondival(ezen utóbbi kb annyira működik, mint a Combinon). A légkör családias, hiszen 16 személyes egy-egy ilyen busz, az emberek pedig közvetlenek és elbszélgetnek egymással, a sofőrrel.

Beszéljek egy keveset a vonatról is. Mit mondhatnék, old school. Az első lépcső derékmagasságban van. Sejthető, mekkora kaland felmászni rá. A legviccesebb az volt, amikor megérkezett egy faszi, belenyomott az utasok kezébe egy csomagot-óra,csoki,toll,pénztárca stb- és ment tovább. Én naiv, gondoltam, benne van a vonatjegyben, de aztán kiderül,  hasonló az egész a déliben tapasztalt képeslap-vicceskönyv biznisszel.

De  legalább  nem késnek.

Szóval ha Erdélyben láttok, vegyétek fel a stopposokat:)

(Ezt a posztot még tegnap írtam, de valami hiba folytán nem tudtam pulbikálni)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.