Ki nevet a végén? Tömeggyilkos kártyajáték.

Hamarosan a boltokban és a blogon!

Hogy-hogy nem, kiszivárgott a Dexter harmadik évadjának első része. Akár tavaly. Nem hiszek a véletlenekben, de azért a Jóisten tartsa meg a Showtimeos fiúk vérnyomását, akiknek természetesen nincs közük az egészhez.

Írtam már, mennyire várom az új évadot, szóval tényleg úgy kellett már ez, mint egy falat kenyér. Igaz, attól a folytatásik még ugyanúgy pár hét van hátra, de akkor is, megvolt a kezdő belövés.

Sorozatjunkien olvasgattam a kommenteket, kinek hogy tetszett. Az általános vélemény szerint nem volt annyira pörgős, mint a régi részek. Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit mondok, én egyáltalán nem bánom, hogy lassan indult be. Dexter tipikusan az a sorozat, ami szépen lassan pörög fel. Mivel lezárják az évadot, nyilván újra fel kell építeni a cselekményt. A Hősök vagy a Szökés esetében más. Ott meg kell bosszúlni Sára halálát( apropó, majd írok a negyedik évadról), vagy meg kell állítani a képességeit visszaszerzett Szájlört.

Az előző évadban lezárták az Öbölbeli Mészáros ügyét, a szerelmi élet rendbejött, mindenhová pont került. Ezeket kell újrakezdeni. Apropó szerelem, nekem úgy tűnik, leginkább ezen lesz a hangsúly. Erre utal a legutolsó jelenet is, de tényleg semmi spoiler.

A legnagyobb negatívum az egészben, hogy Deb levágatta a haját. Komolyan mondom, istennő volt hosszú hajjal, de így... Nem is tudom, furcsa; és körülbelül annyira áll jól neki, mint nekem mondjuk egy izompoló.

Bassza meg, sokat kell még várni, hogy újra felcsendüljön ez a zene:

Önnek azt nem ajánlom. Hogy miért? Tessen olvasni tavajrú'. Most még saját cimboráimmal/barátaimmal is szembemegyek, de egyszerűen képtelen vagyok megérteni, mijafaszt lehet élvezni ezen a szaron. Tömeg, akik a Flash Dance tánccsoport és Bunyós Pityu miatt izgul és nyomorog. Ennél még '52ben is jobb program lehetett a Hősök terén, pedig az kötelező volt.

No sebaj, én részemről offolom. Tokajban megtalál mindenki, de hogy lemenjek az utcabálra...

Egy gyönyörű dáma feküdt a kanapén fekete kosztümben. Teste karcsú volt, lábai formásak. Szőke haja a vállára terített szőrmére omlott. Komor arcát, finom, elegáns vonások, lágyították, hideg kék szemei mint ragyogó gyémántok szikráztak. Vékony karját kicsit előrenyújtva, kecsesen tarotta csodásan nőies ujjai között hosszú cigarettaszipkáját. Amint énekelni kezdett, százak estek hipnotikus állapotba. Hangja néha ércesebb volt, de roppant kellemes. Kényeztette a füleket. Ő volt Marlene Dietrich. A díva, az istennő.

Eddig azt hittük MI és sokan mások, hogy végre mi kis városunk is gazdagodhat a Mc Donald's ízvilágával... A legtöbb fiatal nemcsak a hétköznapok alkalmával fogyasztja a megannyi finom falatot, hanem a hétvégi éjszakai élet megkoronázásaként. Legtöbben ezt azért teszik mert praktikus és éjjel nappal elérhető, de nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy mámoros állapotukban mit vesznek a szájukba...

Tegnap, 2008.szeptember 04-én meg kellett tapasztalnunk a gyors étterem hátulütőit.

Úgy éreztük, hogy tudatnunk kell az érdi lakosokkal, hogy kicsiny Mc Donlad's-unk higiéniája hagy némi kívánni valót maga után. Mondhatnánk azt is, hogy ami a konyhában történik az a konyhában is marad, de ma este napvilágot látott a kegyetlen igazság. 

Sajtburgerünk közepéhez érve egy bogárral találtuk szembe magunkat. Miközben a hányinger folytogatott minket, kárpótlásként kaptunk egy-egy újabb sajtburgert, hogy úgy érezzük törődnek velünk...

A meglepő az, hogy a konyhából csak annyi hallatszott : " Ezt hogy csináltad?"

Ezek után mindenki eldöntheti, mennyire részesíti előnyben az érdi Mc Donald's szolgáltatásait, még akkor is ha részegen be akar dobni egy sajtburgert!

Még tegnap terveztem, hogy posztot írok a Drog pokla című filmművészeti alkotásrólről, de nem akartam Jake La Motta stílusában posztolni. Akik ismernek azok tudják rólam, hogy sziciliai maffia fétisiszta vagyok, akik rendszeres olvasói a blognak pedig minimum sejtik. Ezek után egy ilyen ajánlóra ne indult volna be a nyálelválasztásom:

Leon (Stephen Dorff) és Bobby (Brad Renfro) testvérek, az 1950-es évek brooklyni feltörekvő olasz maffiájának ifjú tagjai. Miután bátyjuk kábítószer túladagolás áldozatává válik, elhatározzák, hogy a fennhatóságuk alatt álló körzetben kíméletlen harcot folytatnak a drog ellen. Ezzel kihívják maguk ellen a sorsot. A rivális banda, a Viperák beépülnek közéjük és ellentétet próbálnak szítani a testvérek között. Vágy, drogok, őrület és leszámolás New York utcáin az ötvenes évek legforróbb nyarán..

Ehhez képest megnéztem életem első igazán zskategóriás maffia filmjét, amivel csak Christopher Moltisani Bárdja vetekszik, pedig az tényleg csak fikció. Nem viccelek, még az Al Capone bandájánál is szarabb... Pedig abból is mit ki nem lehetett volna hozni...

A fenti leírás és a film között körülbelül annyi igaz, hogy New Yorkban játszóik és olaszok. Ja és Drugs are bad. De hogy maffia? Bazmeg, kis Galeryk harcolnak egymással, majd jön a portás és mindenkit hazazavar. Csak a portás szerepét a helyi wise guy játsza, de azt is totál röhelyesen. Egyrészt, ha már nagymenőt faragunk a filmhez, ne Fritzy nevet adjunk neki, a kurvaéletbe is. Végig a visítás kerülgetett, mert egy macska jutott eszembe róla. Tudom, hülye asszociáció, de akkor is a betépett macskára gondoltam a nevéről. A nevetséges játékról ne is beszéljünk. Úgy nézett ki benne, mint egy tejfölös szájú suhanc, akitől maximum az alsóbb osztályos gyerekek félnek, mert mindig elveszi az uzsonnát.

Kattintgatásra invitállak tetieket! Peat körvonalolta a találka helyét, idejét, gondoltam megtoldom ezt egy újabb közvélemény kutatós poszttal, melyben arra vagyunk kíváncsiak, amire!

Mindig csak lebegtettük, lebegtettük, hogy nemsoká össznépi PPP rajzás, de most, most eljött az idő. Autoriter módon a szeptember 20-át jelöltük ki MuellR kollegával, ami egy szombati nap, mához számítva 18 nap. Ahogy egy amfetamin függő mondaná, hurrá, már csak egyet kell aludni és itt is van. A helyszín feltehetően a Móricz Zsigmond körtéri kellemetes hely, de aztán az is lehet, hogy nem. Részletek hamarosan

Bizonyára mindnyájan ismeritek a rajongók által készített teaser-eket, trailer-eket, ami vagy egy másik stílus jegyeiben mutatja be az ismert filmet (lásd Scary Mary) vagy a "mi lenne ha?", illetve a "Szerintem így nézne ki, ha lenne belőle film".

Nos szörfölgetés közben ráleltem az egyik legnagyobb állatságra, amit valaha is készítettek, ami pedig nem más, mint Moby Dick versus Das Boot! Youtube-on kavarogtam a Das Boot videók között, amikor ráakadtam erre a gyöngyszemre. Szépen összevágja a két filmet, jól válogatja alá a zenét, bár kicsit döcögve indul, annál nagyobbat lehet röhögni a vége felé, főleg amikor a derék 16.szd-i matrózok szigonnyal támadnak az U-96-ra! Ahogy a film is tartalmazza, ez az Ultimate Naval Battle. Jürgen Prochnov vs. Gregory Peck. Remek lett, tényleg, Peat fel is hívta rá figyelmem, hogy ez megérdemel egy posztot. Hát akkor lássátok feleim szümtükkel, miről is beszéltem:
 

Megtörtént pénteken az Entájpöréd '08!