Most láttam ezt a szépséget a hvg-n, remélem Tük' is úgy élvezitek, komák, mint én:D
Ropjátok Tük' is!

... avagy miért adja fel az ember oly hamar az elveit.
A poszt megszületéséhez a mostani hétvégém vezetett, amit majd megpróbálok szavakba önteni, amint elégendő mennyiségű emléket gyűjtöttem be. Szóval senki ne várjon nagy durranást. Most dolgoznak a restaurációmon. És különben is, én már öreg vagyok az ilyenekhez.

Nálam okosabbak korábban azt mondták: az elv, olyan mint a fing. Az ember tartja, ameddig csak bírja.
Igaz, ezt hallottam közepes párra is, pókerben, de mi most maradjunk az első megállapításnál. Sok okosságot mondtak már korábban is, és beigazolódott mind, de legalábbis a többsége. Aki okosságoat akar olvasni, az itt álljon meg, mert nem fog a sorok közt találni. Jobban jár a google-el. Vagy mással. Nehogy már én mondjam meg neki.

Tegye mindenki őszintén a kezét  szívére. Gyakorlottabbak fordítva. Hányszor, de hányszor esett meg veletek, hogy ti csak egy áááááás váááááány vizz-et(by Hofi) akartatok meginni, esetleg, és maximum egy sört, mert az előző este az valami káosz volt, és érzitek, legalább egy pihenő napot kell tartonotok, mert hát, Isten is rákényszerült a hetedik napon, akkor mi, kis földi halandók, akiket saját képmására...

Érdekes levelet kaptam ma kézhez. Először is, a Magyar Királyi Posta Zrt. kézbesítette, és nem valami méler démon. Feladó: nem látszik pontosan rajta, de a Royal Mail bélyegzője van rajta. Hmm. Nofene. Levél? Nekem? Angliából? Ennyire újfajta spamek léteznének? Ekkor még nem sejtettem, mennyire eltaláltam. Tényleg el kellene kezdenem lottózni (mondjuk, nem véletlenül nincsenek olyan szalagcímek, hogy telitalálat a lottón, jós fejtette meg a nyerőszámokat).

Napokkal korábban, valamiért nem tudtam belépni a sportingodds-os accountommal. Rossz username,na mondom,anyád, majd két éve megvan, és rendszeresen tudok játszani. Most mié szopató'- tettem fel az költői kérdést.
Erre láss csodát: kapok a szolgáltatótól egy mailt, azzal kapcsolatban, valamint egy valódi, nem elektronikus, LEVELET. Holott időm nem volt foglalkozni azóta vele, nem is jeleztem a problémát feléjük. Igen, maguktól tették meg mindezt. Vagy csak nekem meglepő, hogy az ügyfelet látják bennem, akitől a profitjuk származik? Nem pedig azt a rohadt köcsögöt, akit el kell viselni, mert ez tőlünk akar vásárolni vagy igénybevenni valamilyen szolgáltatást? Tőlünk? Magyar kereskedőktől? Ez a kis hülye vásárló majd meg azt hiszi, hogy mindeig neki. Az. Igaza. Höhö. Elrettentés gyanánt, olvassatok Homárt.

Azért látszik, hogy GBR. Uralták is majd az egész világot évszázadokig. Van hova fejlődni, no. Igaz, volt benne egy hírlevél szerű valami, de ezt az ember így megbocsássa'. Azért nem fognak minden héten új levelet küldeni. Ha már mélben úgyis mindig küldik.

naa háát kedves bogyókáim.. gondoltam én is írok egy kis szösszenetet már csak azért is mert kedves blogtulajdonos barátunk folyamatosan baszogat h írjak már valamit háát most olyan történt amit gondoltam érdemes is megosztanom veletek.

hááát tudnotok kell rólam hogy nem vagyok az a húúh de vallásos típus.

nem vagyok megkeresztelve, nem is járok templomba, de hiszem és vallom h vmi felsőbb van és kurvára remélem hogy ha netántál elbasz 1 busz vagy esetlegesen a tüdőrák utolér abból kifolyólag mert már annyira krákogok a cigitől h nem tudok elszaladni előle.. akkor utána nem csak a nagy büdös semmi van :)

nyaa akkor nézzük.

aki végignézi a 13 percet azt felterjesztem nóbelra!

ez tudjátok szerintem 1 olyan dolog amit a pokolban az ördög elővesz és ezzel kínozza az embereket :) részvétem mindenkinek aki ezt képes elviselni :D

bár legalább jó felkészülés a pokolra

Tegnap délután, reflektálva Doctor írására, a magam szemszögéből akartam beszélni a semmiről. Amit végül kitöröltem, mert elszólított az kötelesség, szocializálódnom kellett városunk neves vendéglátóipari egységében. Arról merengtem volna el, hogy csak egy lightos estét akarok, mert a péntek az eléggé másként sikerült, mint ahogy terveztem, és félő, ismételten elkurvulok. Megijedvén attól, hogy kimondom a Gonosz nevét, megjelenik, végül a törlés mellett döntöttem. Hiba volt. Ha csak rágondolunk a Gonoszra, ő felüti fejét, gaz csábítóként, és egy üveg viszki, egy üveg abszint, egy üveg abszint ízesítésű vodka, valamint az ember legjobb barátai (nem, nem kutyákra gondolok) formájában manifesztálódik. Ez vezetett el oda, hogy ma képtelen vagyok bármiről is írni, mert abból nem sülne ki semmi jó.

Holnap egész napos kertyparty (így,fonetikusan kiejtve), ezért részemről valószínűleg ismét nem lesz bejegyzés. De keddtől, belevágunk a lecsóba ( mondjuk kell nekem ilyenről írni a mostani állapotomban, lecsó, pff, tojással...), érik egy újabb anyázás az egészségügyől, az ember azon természetéről, ami őt a legnagyobb kurvává teszi az iparban, szóval lesz itt reszkessetek habossütemények.

Addig is, áldás békesség Béláim

Én ezt tényleg nem akartam... Valahol persze megvolt az érzés, hogy csak meg kellene örökíteni, mert erre még ha emlékezni is fogok, akkor sem lesz ugyanolyan. Aztán Peti kezében dördült el a mindent eldöntő startpisztoly. Azt azért közölném, hogy ez már egy enyhe verzió, hátha valami ideggyógyász is olvassa, aztán még elvinne, vagy valami ilyesmi.
Szóval (istenem az első blogom végén megígértem, hogy többet ilyesmiről nem..) tegnap este, illetve délután kezdődött. Nagyon meleg volt, Igor fekete pólóban szállt le a motorról, mégis vigyorgott. Egyből tudtam, hogy itt valami készül, mert ilyen napsütésben, ha valaki fekete pólót hord, nem vigyorog. Ok nélkül. Csak annyit mondott, hogy akkor este... Megy ugye Atti is hazajön, atyaisten annak meg szülinapja van. Korábban küldött egy sms-t is, de arra nem volt erőm válaszolni. Este meg... Én nem is tudom. Egy darabig még telt az idő, a vége felé azért már éreztük, hogy lassul, de akkor már túl késő volt. Meg is állt, egy pillanatra talán a szívem is, de azon hamar túltettem magam, végre valaki fel tudott állni, hogy piát hozzon a pulttól. Furcsa érzés volt. Láttuk, hogy mozognak az emberek, hogy hangjuk volt-e arra már nem emlékszem. A többiek arcán látszott, hogy ők is érzik, itt bizony bajok lesznek. Meg aztán, mikor elállt a szél, csak a meleg maradt a helyén, mindenhol ott volt, hiába menekültünk be bárhova. Az idő sem telt, onnan tudtuk, hogy valami változik, hogy egyre éhesebbek lettünk. Ha ez az érzés nincs, elhittük volna hogy örökké élünk és örökre sötét marad. Nem volt mit tenni, ettünk aztán ültünk és néztük a vizet. Sosem láttam még ilyennek a vizet. Ha az arcokra gondolok senki sem látta még ilyennek. Ugyanolyan valószínűtlenül nézett ki, mint az egész este. Meg aztán ott volt az az állat. Valószínűleg egy sün volt. Csak miért a vízben? Senkinek sem tűnt fel. Az az igaz, hogy nem nagyon akadtunk fenn ezen az apróságon. Visszagondolva lehet, hogy az evés előtt is néztük már a vizet, lehet hogy csak akkor. Az is lehet hogy semmi sem történt meg a tegnap estéből, végig egy padon ülve csorgattuk a nyálunkat és nem tudtunk beszélni. Mindenesetre valóságosnak tűnt és még ha nem is volt benne semmi érdekfeszítő, hónapok óta először voltam hihetetlenül nyugodt. Reggel a testem, délutánra az agyam is felébredt. Most fogom csak fel, hogy mi történt. Így nézni egy szombat este elé, azt kell mondjam ez már nagyképűségnek számít, túlvállalom/túlvállaljuk ezt a hétvégét is. Lesz mit mesélni az unokáknak...
Tanulság? Vagy valmi értelem? Ebben? Az a hülye, aki keresi. Mindennel így van ez. Nem én keresem a péntek és szombat estéket, ők jönnek el hozzám. Ők mondják meg, hogy mi fog ma történni, hogy mi a mai nap értelme. Ámen.

Kedves Gyerekek, mivel a vakáció miatt nincs iskola, és rengeteg legális/illegális szerrel tömitek piciny fejeteket, a rám ruházott felelősség által most általános népoktatás következik. Csak hogy el ne butuljatok. Remélem az eddig olvasottaktól ti is annyira elérzékenyültetek, mint én. De mivel nyár van, ezért természetesen játékos formában tesszük mindezt.
Mondok egy mesét, majd amint értelmeztétek, be kell helyetesíteni egy másik szövegbe a feldolgozott részeket.

South Park, 2000. A városka Chef bácsitól hangos, aki sérelmezi a hivatalos zászlót, mivel az meglátása szerint rasszista (bizony, abban a nagy,  távoli Ámerikában még ilyen is van).

Közeledik augsztus 20-a, olyan jeles dátumokkal, mint a magyar államalapítás, a győri Rábca- híd áthelyezése, Slobodan Milosevic születésnapja, vagy éppen mostani írásomba vágó, Milosevic megszületése mellett talán legfájdalmasabb: ezen a napon, 1969-ben volt együtt utoljára stúdióban a négy Beatle,II. John Paul, George, Ringo. Jah, nem, nem II. János Pál, hanem John and Paul. Elnézést, mindig összekeverem őket Lennon híres/ hírhedt nyilatkozata miatt. De erről a későbbiekben. Ma újabb korszakalkotó személlyel bővül nagy sikerű rovatunk, a méltán népszerű "Ki vagy Bendegúz? Ne félj, ismertem apádat is, valamivel magasabb, mint anyád". ( Megjegyzés: amikor elkezdtem a bejegyzést, nem gondoltam, hogy ennyire csapongó lesz a gondolatmenet, szóval csak saját felelősségre)

Egyszer volt, hol nem volt, J.D. Salinger írt egy könyvet. Ezt a könyvet elolvasta Mark David Chapman. Aztán ez a bizonyos úriember véghezvitte élete nagy művét, lelőtte John Lennont. Azt a John Lennont, aki a 20. század legnagyobb hatású énekese volt ( még szép, hogy Elvissel együtt, de róla máskor). Nem mondott hülyeséget azzal a botrányt kavart mondatával, hogy a Beatles híresebb, mint maga Jézus. Az ő nevükhöz legalább nem tapadt annyi vér. Mondjuk Jézus is a szeretetről beszélt, de mi, emberek már csak ilyenek vagyunk. Szeretjük a saját érdekeink szerint értelmezni a dolgokat. Na igen, Jézus is hogy végezte. Persze lehet, hogy Lennon erőszakos halála szükséges volt a legendához. Talán ő is feltámadt. Igaz, ő is halhatatlan lett. Pedig a Zabhegyező egy kurva jó könyv. Mi lett volna, ha a Kőszívű ember fiai kerül Chapman kezébe?

...ugyanakkor van néhány, ami igencsak jól sikerült. Az már csak a sors fintora, hogy ha  rákeresünk ezekre, bizony a legtöbb neve elé a "banned" (azaz betiltott) jelzőt kell írjuk. Postommal nem a reklámokat szeretném népszerűsíteni, inkább az emberi találékonyságot, meg persze az elmebeteg ötleteket. Már az elején a lényegre térek... Nem kell sokat keresgélni, könnyen talál magának az ember olyan oldalt, ahol töménytelen mennyiségben lelhetőek fel a fent említett alkotások. Most csak néhány gyöngyszemet kerestem ki, ezeket véleményem szerint tényleg érdemes megnézni.