Előző bejegyzésben azon búsultam, hogyha egyszer lányom lesz, mennyi degenerált állattól kell megvédenem őtet, egyrészt az ő érdekében, másrészt unokáméban, mert ha az én egyetlen pici lányommal szertnék a génjeiket örökíteni, nagy csapás lenne szegény utódnak, hogy olyan apától származna. Fúj. Ami ezt kiváltotta, nem mesélem el ismételten, olvassa el az előző írást.

Valami okból kifolyólag, amit okozhattak a látogatók (akik nem csak az űrből érkezhetnek, hanem a másik háztömbből, akár csak most keresztapám), a betűméret mintegy az emberi életet szimbolizálva, folyamatosan növekedik. Azt, hogy mi okozza, meg nem mondom, mert én sem tudom, de talán azt szimbolizálja, vannak dolgok, amiket sosem fejtünk meg, mint az élet értelme vagy a 2millió dolláros puzzle.

No, de ha már elkezdtem tipologizálni a csetes felhasználókat, akkor jöjjenek azok, akiktől minden tisztességes apa félti az ő kicsi lányát, és annak misztifikált ártatlanságát. Mivel voltunk fiatalok, főleg rettegünk, mert tudjuk, hogy milyenek is a lányok, a lányok... Mindenek, de nem angyalok. Ha csak nem annak öltöznek a szerepjátékban nővérke helyett.

Mindig úgy gondoltam, ha egyszer szaporodásra adom a fejem, és ebből egy leány gyermek jön világra, nos, bajok lesznek. Ne értsen senki félre, nem vagyok én annyira hímsoviniszta, mint az látszik, sokan gondolják, miegymás, csupán egy lánnyal rengeteg gond van. Ráadásul, szegény teremtés ártatlan is lehet sok esetben, hiszen azok a kangörcsös, mocskos szemét faszik mindig megpróbálnák kihasználni az én szemem fényét.

Nem véletlenül határoztam el, hogy ilyen esetben a pincébe fogom kialakítani az ő szobáját, rácsokkal, és a gyermeknevelés elengedhetetlen eszköze lesz a sziciliai barátok barátai által oly előszeretettel használt lupara, amellyel mintegy márszeluszválászi bölcsességgel lövöm szét minden udvarlója farkát, mintha csak Zed lenne, és éppen csúnya dolgot művelt volna vala vele. A lupara mellett beszerzem Jenna Jameson How To Be Lesbians című könyvét, mintegy rejtett motivációval, hogy a jányzót megfelelő irányba tereljem a szexális preferencia terén. Ha gyereket akar, addigra csak törvényt alkot a Parlament az örökbefogadásról. De mivel nőről van szó, a mesterséges megtermékenyítés is nagyszerű megoldást ad. Apukaként szívesen kifizetem ezt. Ha kicsit utánaszámolunk, a sorozatos abortuszok, fogamzásgátlók drágábban kijönnek, zusammen alles, mint egy egyszeri beavatkozás.

Mielőtt a nyájas olvasó belekezdene eme poszt áttanulmányozásba, hallgassa meg a Pink című muzsikát az Aerosmith-től, és gondoljon bele, hogy el tud rontani egy generációt a rockzene. Mi lesz velünk, ha  Tokio Hotel rajongók felnőnek. Brrrrrrrrr.


Tegap úgy jártam, mint székely bácsi a zsiráffal. Ami ebben a legrosszabb, mostanában egyre gyakrabban. Mármint, hogy ledöbbenek, nézem, nézem, próbálom feldolgozni a látottakat, és megállapítom, hogy ilyen állat már pedig nincs. Azt, hogy összvér, rendben. Farkaskutya is-is. A lódarázs pedig végképp értelmezhetetlen volt számoma. De csak volt. Egészen tegnap éjjelig.

Először azt hittem, vicces sörgyári munkások lsd-t csempésztek a sörömbe, hogy én ilyet látok. Casinoban iszogattunk cimborákkal, amikor megékezik egy társaság. Három fiatalember, akik nem is tudom hogyan fejezzem ki  magam politikailag korrekten, nos, mindenképpen ott a helyük a tegnap megénekelt Kilométeres Utcabálon. Sok furcsaságot megtapasztaltam már az életben, ezért is furcsa, hogy meglepődök az utóbbi időben gyakran. De vagy vénülök erősen vagy ez a kurva ország ( copyright by Gyurcsány) tényleg megérett egy pusztító, megelőző atomcsapásra.

Hmmm... Ó igen, Érd Parádé!

Mennyi szép élmény fűződik hozzá, az említett berúgásokon kívül... Bár mondanom sem kell, hogy az ÉP-s sztorik tényleg mindig úgy kezdődnek: 'Emlékszel mikor tavaly ÉP-n úgy beQrtunk?' És magunkat túlszárnyalva folyton sikerül újabb rekordokat felállítani ezen a téren.

És mindig az emberi hülyeség és parasztság keverékének hihetetlen határtalanságával folytatódnak ...

Valószínűleg én vagyok a bunkó, meg a rasszista, hogy oly gyorsan és brutálisan, köszönés nélkül otthagytam szegény roma srácot, aki csak kommunikálni próbált velem... De ne szaladjunk ennyire előre... :)

Idén nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a kilométeres utcabál, Érd saját Valentin- napja. No nem a szerelmesek veszik át az uralmat, csupán hasonló elven jött létre, mint az egyébként mindenki által gyűlölt Lávdély. Sőt, ehhez is úgy viszonyulnak az emberek. Bár lenézik, szidják, de azért ki nem maradnak belőle.

Azok kedvéért, akik nem jártak még az életben Érden, vagy jártak, de olyan szerencséjük volt, hogy nem ezen alkalmak egyikekor, nekik egy kis bevezetővel kezdeném. A Balatoni úton több étterem, cukrászda található, mint Casino a Stripen, Las Vegasban. Mivel ezek éttermek, és nem kocsmák ( amikből hiába van akár tíz ötven méteren belül, egytől- egyig tele van), derék vendéglátósoknak ki kellett találni valamit, amivel megdobják legalább egy napra de nagyon durván a látogatottságot, plusz reklámra sem kell költeni egész évben, hiszen a városlakók amikor nagy hányós/berúgos élményeiket osztják meg egymással, mindig előtérbe kerül ezen nevezetes lap. A negatív reklám hatalmáról marketingesek a Kalevalát túlszányaló eposzt zengenek.

A minap kaptam egy érdekes mailt, ami rádöbbentett, hogy bolygónkat akár blogónak is hívhatnánk, hiszen manapság már szinte csak a rohadt gépeink tartanak életben minket.
Hátétépé, ímél, blútúsz, meg fájlshering nélkül már halottak vagyunk. És a netrádiókról már ne is beszéljek, hiszen ki hallgat a kocsin kívül az 'éteren' rádiót? Az olyan öreges... :)
(Báááár a kocsi is. Teleport. Na az faja...)

Tegnap anyáztam "egy" sort a különböző maffiával összekapcsolódó csili-vili ruhákkal kapcsolatban. Két kapcsolatam egy mondatban, eh, mindegy. Tegnap anyáztam "egy" sort a különböző maffiával összepárosított ( megerőszakolt) csili-vili ruhákkal kapcsolatban. Na, így valamivel jobb. Mint írtam, ez motivált arra, hogy elindítsak egy sorozatot, kizárólag korszakalkotó, a szervezett bűnözést feldolgozó filmről. Hogy mi a korszakalkotó, azt nem a Cinematrix vagy egyéb filmkritikai magazin dönti el, hanem én. Épp ezért, ma a Casinoról lesz szó.

Sokak szerint az egyik legrosszabb Scorsese rendezés, de a fenti mondatom, hogy én döntöm el, mi korszakalkotó, nos, itt is érvényes. Joe Pesci és Robert De Niro a Nagymenőkben már hatalmasat alkotott ( a Bronxi mesében is bár játszottak együtt, de ugye, azt nem neveznénk egy hosszú együttlétnek), itt szintén főszerepet kapnak. Nézzetek trailert:

 

Épp most olvastam egy örvendetes, ígéretes hírt, mely szerint a South Park alkotói újabb részekre írtak alá szerződést, valamint, és most kapaszkodjon meg mindenki, akinek gyenge az ülőalkalmatossága, lehetővé teszik, hogy legálisan tölhessék le a Zinternetről ezeket a részeket. Talán most, végre elkezdődik valami, és a köcsög lobbisták, akik annyira védik a szerzői jogokat, hogy még a saját anyjukat is beperelnék, ha leszednék torrentről a Casablancát, szívrohamot kapnak, és elhaláloznak. Talán szerencsénk lesz, és a kiérkező mentősök sem élesztik újra őket.

No, de nem is erről akartam írni, pusztán ez által ötlött fel bennem egy korábbi tervem, amely a természetgyógyászokat kívánta anyázni. Ugye, volt egy SP rész, amikor Kylenak a veséjével voltak gondok, de Mrs Információ mindenféle gyógytermékeket adott el nekik, mert az orvostudomány hazug, a pénzt akarja, és egyébként is, fúj. Bezzeg ők, akik a természeti népek ősi módszerét alkalmazzák. Mint a cherokee hajtampon.

Néha úgy érzem magam, mint egy béríró. Nem abban az értelemben, amit egyesek előszeretettel hajtogatnak azokra, akikkel nem értenek egyet, hogy fizetett szocionista uszító, és ennek ellentetje, mocskos fasiszták által pénzelt gyűlöletkeltő ( pedig nem bánnám, ha fizetnének nekem, de ezek a politikusok már csak ilyenek, ha nem jelentkezel, nem állítják ki a csekket...).

Szóval senki nem gondoljon semmilyen felforgató tevékenységre. Pusztán többen mondták, írjak róluk. Valami jót, valami szépet. Itt nem azon van a gond, hogy nem lehet róluk, végső esetben bárkiről lehet hazudni, szépíteni. Akik tudják, miről beszélek, remélem azt is tudják, nem gondolom komolyan. Mármint, hogy lehet írni róluk szépet jót, nem azt, hogy hazudni:) Egyszerűen képtelenségnek tartom, no. Hisz nem vagyok én költő/író. Ezért ebben a bejegyzésben nem is lesz szó ilyenekről. Inkább a tegnap Indexen megjelent kérdőíven gondolkodnék el, úgyis mint a semmiről, amely a blogolásról interjúvolta a válaszadásra kész júzereket. Köztük engem.

Jó pár éve már, hogy rendszeresen netezek. A blogokkal úgy voltam, hogy pff, a sok balfasz, ahelyett, hogy szociális életet élne. Lásd bash.hu idevágó része:

<TomcatMWI> hja, ha az embernek nincs szocialis kapcsolata, mindenkihez probal beszelni
<TomcatMWI> ebbol lesznek az utcan motyogo oregasszonyok
<garg^work> meg a bloggerek

Figyelem, egy hosszas bevezetés utáni anyázás következik a divattal kapcsolatban. Metroszexuálisok haljanak ki!

Vannak akik a Star Treket szeretik, vannak akik a Star Warst, mások a második világháborút. Én a szervezett bűnözést. Szögezzük le, filmekről beszélek. Első kettő szerintem totálisan összemosódik a kockákkal, negyven éves vagyok, anyámmal élek, macskám van, Spock kapitány képe van az ágyam fölött, ne legyek kemény.

Az utolsó kettő pedig egyfajta romantikus képzelgés. A férfiasságról, a becsületről, a hűségről, a bajtársiasságról, a tiszteletről, és arról, hogy magunknak köszönhetjük a túlélést.